Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...

V/ kozásukban a püspökök Bergrawal az élen azzal érvelnek, hogy a szülők és gyermekeik közötti viszony olyan alapvető, a teremtésből következő rend, amelyet senki sem bonthat fel. Ezért a családi otthon felelősségét sem lehet másra ruházni. Az iskola vagy egy ifjúsági szervezet legföljebb a szülők segítségére lehet, amennyiben ezt a szülők elfogadják, igénylik és lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek tartják. Adott esetben, a gyermek érdekét tekintve, még az a joga is megvan a szülőknek, hogy gyermeküket kivegyék az iskolából. Ha az állam ezt nem tartja tiszteletben, akkor erőszakosan hatol be a családi otthonokba és Isten parancsolatát lábbal tiporja. A szülők felelősségét nem veheti át sem az állam, sem az iskola. Az egyházügyi főosztállyal folytatott vitában érdekes olvasni, mint hivatkoznak mindkét oldal képviselői Lutherre, a Nagy Kátéra, a negyedik parancsolatra. Az oslói püspök által képviselt álláspont ebben a kérdésben is sajátos és határozott. A gyermeknevelés alapvető jog és kötelesség, amelyet senki sem vehet el. Aki ezt nem ismeri el, Isten rendjét borítja fel. Megint csak nem egyszerűen az állam és az egyház vitatkoznak vagy éppen alkudoznak a vallásos nevelés szabadságának a kérdésében, hanem olyan ügy szószólójaként lép föl az oslói püspök, amely nem pusztán az egyház ügye, hanem teremtési rend. Bizonyára az érvelésnek ez a módja is hozzájárult ahhoz, hogy mindkét teológiai fakultás, mintegy 150 egyetemi és főiskolai tanár, valamint az ország 11.000 tanítójának és tanárának 90%-a, és a szülők tízezrei sorakoztak fel tiltakozó írásukkal a püspökök mögött. Az ellenállás következtében a törvény végrehajtása tulajdonképpen meghiúsult. 4. Végül pedig a Quisling beiktatásával kapcsolatos trondheimi eseményekre adott választ kell megemlíteni. A beiktatás napján, 1942. február l-jén, állami intézkedéssel megakadályozták, hogy a dómprépost megtartsa a szokásos vasárnapi istentiszteletet. Helyette állami ünnepséget tartották, nemzetiszocialisták jelképeivel díszítették fel a templomot, de az egyenruhás pártembereken kívül más szinte nem is foglalt helyet a padsorokban. A gyülekezet délutánra meghirdetett vasárnapi istentiszteletére viszont a rendőrség nem engedte be a hívőket. Ez az esemény szolgáltatott alkalmat a nemzetiszocialista államhatalomtól való radikális elszakadásra. A püspökök 1942. február 24-i körlevele, mely közzétette az egyházügyi főosztályhoz küldött beadványt is, leszögezi az egyházi életbe történt jogtalan beavatkozásokat: politikai szimbólumokat helyeztek el a templomban, nem engedtek istentiszteletet tartani a megszokott rend szerint és időben, a rendkívüli időben tartott istentiszteletet pedig a rendőrség megakadályozta. Az államnak az lenne a kötelessége, hogy védelmezze az egyház rendjét, az istentiszteleti életet, az igehirdetést és a szentségek kiszolgáltatását, a gyülekezet épülését támogassa. Ha nem így tesz, akkor megsérti az állam és egyház közötti viszonyt. Ami a lelkészeket illeti, az istentiszteletek tartása olyan kötelességük, amely erősebben köti őket bármilyen jogi előírásnál. Ez a kötelesség és ez a jog jelentik ki a püspökök - érinthetetlen. A trondheimi eseményekkel az állam visszaélt az egyház ügyeinek intézésével kapcsolatos feladatával, nem teljesítette az egyházzal kapcsolatos kötelezettségét. Mindezt csak tetézte az állam azzal, hogy a délutáni istentiszteletet szétkergette, a dómprépostot pedig megfosztotta hivatalától. „Lutherrel együtt megkíséreltük, hogy szolgálatunkkal lojálisok legyünk felsőbbségünk iránt,