Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...

amíg Isten igéje és parancsa azt lehetővé tette. De amint Luther számára elérkezett a pillanat, úgy eljött az a mi számunkra is, amikor meggyőződésünkre kell hallgatnunk és védelmeznünk kell az egyház jogát az állam jogtalanságaival szemben. Államformák változhatnak, de egyházi atyjával együtt az egyház tudja, hogy mindennel szemben, amit Luther zsarnokságnak nevez, maga Isten áll igéjével és Szentlelke hatalmával. Jaj nekünk, ha nem engedünk inkább Istennek, mint embereknek!"

26 A levéllel és a benne jelzett lépéssel a püspökök kinyilvánították, hogy az államegyház nem az állam egyháza. Az államnak az államegyházban is csak segítő szerepe lehet, amennyiben átvállal bizonyos adminisztratív feladatokat annak érdekében, hogy az egyház elvégezhesse isteni küldetését. Nem szólhat bele azonban ennek a küldetésnek a rendjébe és tartalmába. Ha mégis megteszi, az egyháznak és tisztségviselőinek kötelessége felmondania ezt a kapcsolatot. A püspökök valamennyien megtették ezt a lépést, megpecsételve tiltakozásukat. Lemondtak állami hivatalukról, azonban ragaszkodtak egyházi tisztségükhöz és a felszentelésükben kapott kötelességeikhez, és ezzel tanúságot tettek egyházi elhivatásukról, vagyis arról, hogy olyan szolgálatban állnak, amelyet nem az állam, hanem magasabb elhívás bízott rájuk. Helyt kell adni annak a megállapításnak, hogy a püspökök lépése nem politikai lépés volt. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy Quisling hatalomra kerülése vagy az államszervezet megváltoztatása ellen tiltakoztak volna. Lehetne az ellentétet arra a nevezőre hozni, hogy az állami és az egyházi illetékesség értelmezése felől folyt a vita. Berggrav a kérdést mégis másik, magasabb szinten közelítette meg: úgy, mint az állam jogszerű működésének problémáját. ííí. Hitvallás és elutasítás A püspökök lemondását az államhatalom elfogadta, de állami és egyházi tisztségük között nem volt hajlandó különbséget tenni: 1942 nagypéntekén lakhely elhagyási tilalmat mondtak ki rájuk, hogy ne prédikálhassanak. Az igazán átütő erejű lépés mégsem a lemondás volt. Ezt követte egy másik, még jelentősebb: húsvétkor a legtöbb istentiszteleten felolvasták a lelkészek azt a hitvallást, amelyen Berggrav már hoszszabb ideje dolgozott. Már az év eleje óta úgy gondolta, hogy a szakítás az állammal elkerülhetetlen. Sokan mások ugyanígy gondolkodtak, de türelmetlenebbek voltak és Berggrav lépéseit túl lassúnak találták.

27 Március végén a Közös Keresztyén Tanács egy hajnalba nyúló megbeszélésén már az utolsó simításokat is elvégezték a szövegen, amikor Berggrav még mindig nem volt biztos, hogy jó-e a szöveg. Látva Hallesby bizonytalanságát, újabb átdolgozást javasolt: tompította egyes elutasító fogalmazások élét és még inkább ügyelt egyház és politika szétválasztására, nem akarta ugyanis az ellenfelet szükségtelenül provokálni. A szöveg, - „Az egyház alapja - hitvallás és nyilatkozat" - mely istentiszteleti felolvasásként nem mondható rövidnek, sallangmentes ünnepélyességgel fejtette ki a norvég egyház álláspontját mindazokban a kérdésekben, amelyek körül az addigi harc folyt. Az első rész - „Isten igéjének szabadságáról és az ige iránti elkötelezettségünkről" - a Szentírást vallja a keresztyén tanítás és élet egyetlen alapjának és mértékének, az evangélikus hitvallásokat pedig a hit számára mutatott igaz útnak. Ebből fakad Isten