Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - ANDREJ TARHANOV versei (Bede Anna ford.)

Velük szemben az Aj-Pin erdei Állnak mint dacos hadsereg, Ókét szünetlen szélvihar veri, Dühtől s kíntól üvöltenek. Körös-körül porhó pereg, Felhő-rongy, foszlott falevél. Havas odvakban didereg Farkas, coboly s mind aki él. MAGÁNYOSAK Minden ember magányos. Hidd el, hogy társak vagyunk ebben, Te szép, tüzes asszony, Ki még nem láttál bajt az életedben. Állsz a csodálatos Napkelte előtt, Útadón semmi korlát, S riadt szemmel, mozdulatlanul Bámulod a vitorlát. Megszoktad a kellemes életet, Kényeztettek, dicsértek szüntelen, S szeretnéd, ha lázasan könyörögnék, Hogy jöjj velem. De az én gondolataim A tenger párájában úsznak ám, S a rőt Hold mint görbe hajó, Úszik a hullámok taraján. Sebzett madárként hullok a mélybe, Majd ismét az egekbe szállok... Ebben a küzdelmes szárnyalásban Már sok bajt értem, s szomorúságot. A magány kemény hullámverésében Egy jó hullámot vártam remélve, Melyben az alkotás zenéje zeng, S én verset írok erre a zenére.