Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - ANDREJ TARHANOV versei (Bede Anna ford.)

Nem hívok senkit útitársnak. A vakító holdsarló alatt Fejemben egy dallal hajózom, S pengetem a holdsugarat. KELLETLEN KIKELET Nyárfasorom rózsaszín ködbe fúl. A tavaknak kék a páncélzata. S a patak felé, bátortalanul Száll havas lábú ludak csapata. Mily kelletlen jön ez a kikelet. Látni civakodást, veszekedést. Nincs kedve még feltörni a jeget S zöldre mázolni kékes hegyeket. Fél a természet... Védi még a hó, Nem bízik már mibennünk a tavasz. Hát ez az ember? A nagy Földlakó? Csak duhajkodik, s vért vígan fakaszt. Im az ember. Rongy csőcselék, hamis. Dob más vándorra követ és sarat. Nem fogja fel, hogy ez már április, S a ludak Isten felé szállónak. MÁRCIUSI HAJNAL Az éjszaka elszáll. Nem kár Hogy az utunk másfelé halad? Márciusi hajnalban, Márciusi hajnalban Lovak állnak ablakom alatt. Kimegyek a fémes csillogásba, E kékes útra kilépek. Márciusi hajnalban, Csodás kristályharmatban Virágba borultak a rétek. Az ágakról zúzmara hull.