Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - ANDREJ TARHANOV versei (Bede Anna ford.)

Már hallom: feldörmög a medve, Már hókásásak a rétek, Átjár mindent a tavasz sűrű nedve, S már készül az ágon a fészek. MAI PRÓFÉTÁK Próféták ma is vannak, De nem veszik észre őket Ebben a sokadalomban. Próféták vannak: Gyűlöli minden diktátor a hatalomban. Hogy az életet megismerjék, ők nem A műúton mennek, hanem Az útszéli ösvényeken, Szúrós füveken, mezítláb. A műúton bábeli káosz az élet. Hurrá! Trombiták rivallnak. Hol vannak a magasba vivő eszmények? A lélek hallgat. Mindig hallgat. SZÁRAZ KÖNNYEK Sajnálom őket, szenvedőket. Nem veszik észre, hogy kél a nap, Száraz könnyel sírnak. Alig látni őket, De nincs náluk szánalmasabb. A szemeim mint két kamilla Üveg mögül széjjel ha néz, Száraz a könny, száraz a pilla. Mégis csak fáj ez az egész. Száraz könnyek. Ezt úgy kell érteni Hogy sír a lélek, sebekkel teli.