Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - BENCZE IMRE: Bornemisza Fóliopostillája (Fakszimile)

vány Evangélikus Országos Könyvtárunk példánya alapján, annak felhasználásával készült. Kevés olyan 16. századi műről tudunk, mely ilyen nagy példányszámban maradt ránk, mint ez a könyv. Nem kevesebb, mint 30 darabot tart számon a Kárpát-medencében a szakirodalom, és ebből nyolc teljes és hibádan. Hazánkban négyről tudunk (Evangélikus Könyvtár, sárospataki Református Gyűjtemény, OSzK és Egyetemi Könyvtár), de van egy példány belőle Erdélyben és három Szlovákiában is. Az eredeti kiadványt a Nagyszombathoz közeli Detrekő várában kezdték el nyomtatni, majd a hozzátartozó falucskában, Rárbokon, Bornemisza saját majorságában felállított nyomdaműhelyében fejezték be azt az 1584. március 25én keletkezett kolofon szerint. Teljes címlapja: „Fredikatioc egész esztendő által minden vasárnapra rendeltetet Euangeliombol. Iratot Bornemisza Péter által. Marci XVI. Mennyetec el e szeles világra, predikallyatoc az Euangeliomot minden teremtet allatnac: Az ki hiszen es meg kereztelködic iduözül: Az ki nem hiszen elkarhozic. Nyomtattatot Detre-koebe, M D LXXXIIIL" Alakjáról, ívrét nagyságáról fóliopostillának szokták nevezni megkülönböztetésül Bornemisza korábban közzétett ötkötetes prédikáció-gyűjteményétől. Miként címlapja jelzi, egy teljes egyházi esztendő minden vasár- és ünnepnapjára szóló igehirdetéseit adja ebben közre Bornemisza. Az óegyházi perikóparend szigorú figyelembevételével az evangéliumi textusokat használja fel. Ettől csupán két helyen tér el: pünkösd napján az ApCsel 2,1-13 verseit véve alapigének, az evangéliumot (Jn 14) pedig hétfőre-keddre hagyva; az egyházi év utolsó vasárnapján pedig Mt 17,1-9 verseit veszi Mt 25 helyett. Mi is ez a közel másfélezer oldalas könyv? Postilla, vagyis egykötetes igehirdetés-gyűjtemény. „Keresztmetszetet ad a kor egész lelkivilágáról" - állapította meg Féja Géza. „A magyar élet valóságos enciklopédiáját nyújtja" - írta róla Klaniczay Tibor. „Irodalmi csemege. Félig értekező, félig novellisztikus elemekkel illusztrált valláserkölcsi tanítás" Varjas Béla szerint. „Tartalmazza Bornemisza egész világnézetét, erkölcsi hitvallását, gondolatait. (...) Nagyon szép könyv. Elvezet olvasni" - vallotta Nemeskürty István. „Bornemisza Péter humanista volt, és körmondatai a Fóliopostillában már írói ambícióval készültek, mint ő maga is mondja »paraszti modon,« mindenki számára érthetően írt, most nagylélegzetű mondatokat kanyarított, mint minden valamire való ciceroniánus" - tette hozzá Eckhardt Sándor. Elismerve az irodalomtudósok megállapításait, számomra ez a könyv Krisztuskönyv. Minden lapján az értünk eljött, minket megváltó Jézus Krisztus magasztalása hangzik. Az Úr Jézus eljövetelével kezdi, az Úr színeváltozásával, s az örök élet gondolatával fejezi be igehirdetését a prédikátor. Bornemisza Péter lelkipásztorok s szívesen olvasó emberek kezébe szánta gondosan szerkesztett, hatalmas munkáját. Tanítani és vezetni akar a Krisztus-ismeretre és a Krisztus-követésre, megtisztult, igaz emberségre. Ingadozókat erősít a hitben, tévelygőket terelget testvéri szóval a helyes útra. Bátorítja a keresztyéneket a helytállásra és a hűségre a kísértő mindenféle támadásával szemben. Vigasztalja és csendesíti a halállal találkozókat. Ezért lesz aktuálissá, használhatóvá és értékessé ez a több, mint 400 éves prédikációs könyv ma is.