Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - BENCZE IMRE: Bornemisza Fóliopostillája (Fakszimile)

Bornemisza Péter nemcsak jótollú író, pompás stiliszta és érti a mesterségét, hanem mindenek fölött maga is hányatott életű ember, és szoros belső kapcsolatban áll azzal, akiről bizonyságot tett: Krisztussal. Mélységes, élő, kísértésekben próbált istenhitével szólal meg igemagyarázataiban. Mindig őszintén vall. Nem szépít s nem retusál. Se magát, se kora embereit nem festi át, hanem nyílt, szókimondó, és leplezetlenül tárja elénk az igazságot. Ne tegyük félre, hanem szánjunk időt az olvasására. Beszédeiben régi auktorokból, korabeli írásokból, és eseményekből kapunk ízelítőt, s ezek mellett felsorakoztatja saját élményeit, tapasztalatainak gazdagságát. Lélektani és lelkiismereti kérdések elől sem tér ki, figyelve, boncolgatva önmagát. Pesti polgárcsaládból származott a szerző, s kalandos fiatalsága során Pádua és Bécs egyetemein szívta magába a humanizmust; Szophoklész Elektráját magyarítva adta ki. 1559 őszén néhány hónapot Wittenbergben tartózkodott, itt döntő változáson esett át, és a lutheri reformáció odaadó képviselője lett. Bár Huszár Gálnál sajátította el a nyomdászati ismereteket, később Mantskovit Bálint lengyel származású könyvnyomtatóval dolgozott együtt. Hallatlan energiával, tűzzel, lelkesedéssel vállalta küldetését. Akadályt nem ismert, mert teljesen Istenre hagyta magát. Az ige alapján állt, és az ige szolgálatára élt. Maximalistának látszik. Egyszerre mindent szeremé nyújtani ebben a könyvében is formálódásban, harcokban élő egyháza részére. A lelkészeknek akar segíteni. Sorra veszi az ünnepeket, s az istentiszteleti rend szerint megadja a kezdő énekeket, az imádság szövegét, közli a bibliai igeszakaszt és annak rövid értelmezését, majd tételesen foglalja össze a tanítást, és fejti ki több beszédben is az ige mondanivalóját, értelmét. Végül katekizmus formájában, kérdés-feleletben adja meg a rögzíthető tanulságot. Az egyházi év második felében egyre kevesebb a kérdésfeltevés, inkább bővül a „Mit tanulánk?" fejtegetése. Majd záró imádsággal és záróénekek ajánlásával fejezi be a szakaszt. A Fóliopostilla előszavából megtudjuk, kik voltak Bornemisza főúri támogatói, és azt, hogy eredetileg a könyv végére szánta az ének és káté anyagot, de a terjedelmesség miatt 1582-ben külön adta ki énekeskönyvét. Tervei közt szerepelt a szentekről való prédikációk, sőt az egész Biblia magyar nyelven való közreadása. Mindezekre sajnos már nem kerülhetett sor, mert 1584 nyárelőben váratlanul elhunyt. „Magyar nyomdában, magyar nyelven, magyar szerzőtől ilyen hatalmas könyv addig még nem jelent meg!" - írta Schulek Tibor és alapvető Bornemisza-monográfiájában. Ezért örömmel köszöntjük s ajánljuk azt a pompás „millenniumi ajándékot", a fakszimile kiadást, amelyhez Oláh Szabolcs irodalomtudós tartalmas, elmélyült tanulmánya is értékes kiegészítés. Id. Bencze Imre