Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - SZIGETHI AGNES: Az Emmausi vacsora

SZIGETHI ÁGNES Az Emmausi vacsora A Deák-téri gyülekezet tulajdonában lévő, az Emmausi vacsorát ábrázoló festmény dr. Szitányi Rudolf presbiter ajándékaként került jelenlegi helyére. A kép a magyar művészettörténeti irodalomban a 17. századi, Itáliában működő holland festő, Matthias Stomer műveként ismert.

1 A félhomályos szobabelsőben, a megterített asztal körül ülő alakokat sejtelmes fényhatásokkal világítja meg a gyertyaláng, csak az arcokat és a kezeket - a művész szándéka szerint legfontosabb részleteket - kiemelve. A két baloldali szereplő - a tanítványok - élénk gesztusokkal kísért felindulása és döbbenete ellenére a festmény hangulatát mégis a Krisztus lényéből áradó nyugodt komolyság és áhítat határozza meg. A kép egységes, sötét tónusából csak Krisztus ruháinak vörös és kék színei emelkednek ki, s a tanítványok arca mellett az asztali csendélet kapott nagyobb hangsúlyt, a két álló figura, mellékszereplőként alig sejthető a dísztelen háttérben. A jelenet a legrészletesebben a Lukács evangélista által elmondott történet egy epizódját ábrázolja.

2 A kereszthalála után feltámadott Krisztus az Emmausba vezető úton két tanítvánnyal találkozott, akik nem ismerték fel. Kérésükre - „Maradj velünk, mert immár beestvéledik és a nap lehanyatlott", - velük együtt ült asztalhoz és felfedte magát: „...mikor leült velők, a kenyeret vévén, megáldá és megszegvén, nékik adá. És megnyilatkozának az ő szemeik." Tulajdonképpen ez az utolsó vacsora - bár nem így nevezzük -, amelynek során a feltámadás bizonyítást nyert. A keresztény gondolkodásban ennek az eseménynek érthetően rendkívüli jelentősége van és az európai művészet ikonográfiájában ennek megfelelő helyet foglal el.

3 Ábrázolásának hagyományai már a Krisztus utáni első századokban kialakultak, s a különböző műfajokban, a könyvfestészetben, a szobrászatban és a festészetben előforduló megfogalmazásainak gyűjteménye köteteket tölt meg.

4 Néhány éve, 1997-ben, Padovában a téma teológiai vonatkozásaira is kiterjedően, különös tekintettel ökumenikus jelentőségére, egész kiállítást szenteltek az Emmausi történetnek.

5 A legkorábbi, kéziratok miniatúráin, templomi oszlopfők reliefjein fennmaradt ábrázolások után a téma a reneszánsz korszakában vált népszerűvé, különösen a kolostorok refektóriumainak, ebédlőtermeinek díszítéseként. Számos magas-