Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

Oktalanság volna kinevetni a romantikusokat, nekik is igazuk van. Ezeknek a jámborul fonák képeknek a mélyén egy hatalmas, örök kérdés lappang: az, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a civilizáció, valamint az, amit eltakar: a természet. A racionális és a kozmikus világ. Minél fejlettebb egy civilizáció, annál összetettebb. Roppant bonyolultak a ma fennálló gondok. Közben egyre kevesebb az olyan ember, aki feléri ésszel ezeket a problémákat. A problémák roppant bonyolultsága és az elmék fejlettsége közötti szakadék csak nőni fog, ha nem tesznek valamit ellene, és ez a civilizáció elemi erejű tragédiájához vezethet. A római birodalmat a fogyatékos technika tette tönkre. Most ellenben az ember vall kudarcot, mert nem tud lépést tartani saját civilizációja fejlődésével. Minden új nemzedéknek birtokba kell vennie a kifinomult eszközöket. A történelmi tudás elsőrangú eszköz egy ősi civilizáció megőrzésére és folytatására. Ma hihetetlen mértékű a „műveltebb" emberek történelmi tudatlansága. A XIX. század utolsó harmadában vette kezdetét - egyelőre rejtetten - ez a hanyatlás, a barbárságba való visszatérés, tehát egy olyan naivsághoz és primitívséghez való visszatérés, ami arra az emberre illik, aki nem ismeri a múltját. Ennek az alapvető visszaesésnek két ékes példája a bolsevizmus és a fasizmus, tehát az Európában és környékén most kialakuló két „új" politikai irányzat. Mindkettő a tömegember jellegzetes mozgalma. Úgy viselkednek, mintha máris letűntek volna, mintha már az élő jelenben is a régmúlt faunájához tartoznának. Ezért érdektelenek a történelmi távlat szempontjából az oroszországi események, ezért nem beszélhetünk ott új emberi életről, hanem pontosan annak ellentétéről. A bolsevizmus és a fasizmus egyaránt csalóka hajnal, nem a holnap, hanem egy hajdan volt, egyszer vagy többször már eljátszott nap hajnalát ígérik. Kétségtelen, hogy túl kell lépnünk a XIX. századi liberalizmuson, de aki antiliberálisnak vallja magát, mint (a bolsevik és) a fasiszta, pontosan ezt nem tudja elérni. Ha valaki Péter-ellenes, az azt jelenti, hogy egy olyan világ híve, amelyben nem létezik Péter. A Péter-ellenes - ahelyett, hogy Péter után foglalna helyet - visszakanyarodik eléje, visszamegy az előző helyzetig, amelynek a végén elkerülhetetlenül ismét Péter bukkan elő. A múlt - lényegét tekintve - revenant (azaz: visszaható). Ezért csak úgy lehet túllépni rajta, ha nem dobjuk ki. Ha számolunk vele. A múltnak megvan a maga igaza. Ha nem ismerjük el, ki fogja követelni magának, és mellesleg azt is érvényesíteni fogja, amiben nincsen igaza. A liberalizmusnak is megvolt a maga igaza, s azt el kell ismernünk. De nem volt mindenben igaza, s amiben nem volt, abban nem kell követnünk, abban meg kell vonnunk tőle a bizalmat. Európának nincs menekvése, ha nem helyezi valóban korszerű emberek kezébe a sorsát, akik érzik, hogy reng alattuk a történelem talaja, akik ismerik az élet jelenlegi szintjét, s elvetnek minden elavult, vadonba illő megoldást. A teljes történelemre van szükségünk, ha nem akarunk visszaesni. Összefoglalás. Most mindenütt az új típusú tömegember forgolódik, és érvényre