Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

Egyrészt kinyilvánította, hogy azt a tömegtársadalmat, amelyben a bolsevizmus és a fasizmus magva megfoganhatott, - tetszik - nem tetszik -, azok a liberális-demokrata elvek szülték, amelyek az általános emberi és állampolgári (politikai) jogokról szóló eszméből eredeztethetők. Másrészt azt vallotta, hogy a XIX. század „pazar - mennyiségi és minőségi -fejlődést" hozott, és bármilyen súlyos bajok származtak is belőle, ezek hátramenetben nem orvosolhatók, csakis az egyszer volt liberális demokrácia történelmi tudomásulvételével. A tudós társak pedig azért orroltak rá, mert elegánsan nevetségessé tette azokat, akik szaktudósi babérjaik ürügyén igényt tartanak arra, hogy roppant korlátolt véleményüket korlátlanul érvényesítsék, miközben dilettánsnak kiáltják ki azokat, akik nem hajlandók lemondani az átfogó tudás iránti igényről, a világ egyetemes értelmezésének szándékáról. Nem véletlen, hogy a rendszerváltozás után sem fogadta ováció a könyv megjelenését, noha akkor már a 90-es évek közepét tapostuk. Még csak érzékelhető szellemi izgalmat sem keltett. Pedig bőven volna megfontolni való! Példa gyanánt: nem csupán a liberális demokrácia nem haladható meg hátramenetben (noha túl kellene lépnünk rajta), de a bolsevizmus, valamint a fasizmus és a nácizmus sem! „A múlt - lényege szerint - revenant" -figyelmeztet Ortega: Magyarul szólván: mindig kísért a múlt! „A múltnak megvan a maga igaza. Ha nem ismerjük el, kifogja követelni magának, és mellesleg azt is érvényesíteni fogja, amiben nincsen igaza." „Ezért csak úgy lehet túllépni rajta, ha nem dobjuk ki. Ha számolunk vele." Egy ilyen számadáshoz járul hozzá Eric Hobsbawm, valamint Paul Johnson könyve a XX. századról, amelyekre a Profán abszolútumok kora című recenzió hívja fel az olvasó figyelmét. Végezetül hálás kötelességem közölni, hogy az olvasat a Pont könyvkereskedés Budapest 1995 jelzetű kiadás alapján készült, Scholz László fordításának felhasználásával. A tömegek lázadása sűrített egyéni olvasat 2001-ben Első rész A kisebbség sajátosan kvalifikált egyénekből vagy csoportokból áll. A tömeg a sajátos kvalifikációval nem rendelkező egyének halmaza. A kiváló ember nem afféle nagyzoló, aki mindenkinél magasabb rendűnek képzeli magát, hanem az, aki önmagától többet követel, mint másoktól, még ha magas követelményeinek nem is tud megfelelni. Minden társadalmi osztályban van tömeg és valódi kisebbség. Ez alól nem kivétel a szellemi élet sem. Azt látjuk, hogy fokozatosan tért hódítanak a kvalifikálatlan, a kvalifikálhatatlan és a saját alkatuk alapján diszkvalifikált álértelmiségiek. Ma egyfajta tömegdemokrácia érvényesül a szemünk előtt, amelyben a tömeg cselekedeteiben nyíltan tagadja a törvényt, anyagiakban nyomást gyakorol, és ezzel mindenütt érvényesíti vágyait és ízlését. Korunknak az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni.