Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - BIBÓ ISTVÁN: A Sylvester János Protestáns Gimnázium

a helyzet, ott és addig az egyházi iskolafenntartó éppen a legjobb tanárok számára nem lesz vonzó és megbízható munkaadó. Ez pedig törvényszerűen kihat az iskola minőségére is. Napirendünkben, heti és éves munkarendünkben néhány egyszerű szokással, va­lamint kiemelt és ünnepi alkalmakkal igyekszünk megalapozni - és egyúttal kifejez­ni - iskolánk keresztyén protestáns jellegét. Minden reggel az első óra elején biblia­olvasásból és egyházi énekből álló rövid áhítattal kezdjük a napot (az első órák ezért mindig 50 percesek), az utolsó órát pedig egy hálaadó ige közös elmondásával zár­juk. Hetenként egyszer - jelenleg szerdán, az 5. órában - kb. fél órás istentiszteletet tartunk az iskola összes diákja és dolgozója számára, az egyházi ünnepeket pedig kü­lön istentisztelettel és egyéb módon is (pl. vetélkedővel) ünnepeljük meg. Az újon­nan felvett diákok számára minden évben „gólyatábort" rendezünk, a többieknek pe­dig ősszel van lehetőségük egy - mostmár hagyományossá vált - háromnapos hétvé­gi táborban együtt lenni. Iskolánk protestáns jellege abban is kifejezésre jut, hogy az iskola céljából magá­tól értetődően következő hitoktatásban (melynek vállalását minden jelentkező diák­tól kérjük), párhuzamosan alkalmazunk református, evangélikus és katolikus hitok­tatót, de a felekezet szerinti csoportbontás csupán protestáns-katolikus formában történik meg, s az egyik protestáns csoportot református, a másikat evangélikus hit­oktató tanítja. (Ettől csak a 11-12. osztály fakultációs csoportjaiban térünk el, ahol a hittanból érettségizni szándékozók az adott egyház által készített tanterv, illetve tan­anyag figyelembevételével fejezik be tanulmányaikat.) - Reményeink és szándékunk szerint az egyik protestáns hitoktató lenne az iskola lelkésze (ez a feladat többet és mást is tartalmaz, mint a hitoktatást) ; ehhez azonban olyan személyre van szükség, aki főállásban, illetve teljes munkaidőben tudja vállalni ezt a munkát, és képes arra (ami eddigi tapasztalataink szerint nem könnyű), hogy személyiségében a lelkészi és tanári habitust összhangba hozza. Iskolánk sajátos arculata szempontjából fontos szerepe van a 11-12. osztályban vá­lasztható diakónia-ápolástan fakultációnak, amely nemcsak az egészségügyi vonalon továbbtanulni szándékozóknak nyújt felkészítést, hanem minden résztvevő diákra igen erős szemléletformáló hatással van, különösen a Bethesda Gyermekkórházban és a Schweitzer otthonban végzett gyakorlatok révén. Elsősorban azáltal, hogy a gye­rekek, betegek, öregek, elesettek iránti megértést és a velük való bánni-tudást alakít­ja ki a diákokban. Ennek a szemléletváltozásnak a jelentősége igazán később mutat­kozik meg a családban, munkahelyen, gyülekezetben. Természetes, hogy iskolánk minden keresztyén egyházzal testvéri kapcsolatra tö­rekszik. Rendszeres heti istentiszteleteinknek kb. a felét az iskola hitoktatói, másik felét pedig meghívott igehirdetők tartják. Ilyen minőségben az elmúlt tanévekben evangélikus, református, katolikus és baptista lelkészek fordultak meg nálunk, éven­te 1-2 alkalommal pedig az egyetemes papság elve alapján világi személyek - a tan­testület tagjai, illetve meghívottak - szóltak a diákokhoz. Gyülekezeti kapcsolataink, melyeket nagyon szeretnénk bővíteni, elsősorban természetesen protestáns gyüleke­zetek irányába mutatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom