Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - BIBÓ ISTVÁN: A Sylvester János Protestáns Gimnázium

BIBÓ ISTVÁN A Sylvester János Protestáns Gimnázium 1997 őszén a XIV. kerületi Pillangó parkban, az akkor már egy éve öszszevonás miatt megürült iskolaépületben új gimnázium kezdte meg működését, a Sylvester János Protestáns Gimnázium. Első évnyitó ünnepélyét - mint azóta minden évnyitó és évzáró ünnepélyét, és ének-zenekarának karácsonyi hangversenyét - a zuglói Lőcsei úti evangélikus templomban tartotta; első iskolai ünnepi megemlékezését pedig - 1997 október 22-én - a törökőri református gyülekezet templomában. Erről az iskoláról szeretnék beszámolni a Credo olvasóinak. A gimnáziumot egy tanár-közösség alapította; ennek a közösségnek a nevében beszélek ebben a cikkben többesszám első személyben. Szervezetileg tehát nem egyházi, hanem egyesületi fenntartású iskoláról van szó, mégis ugyanazt a feladatot tűztük magunk elé, mint amelyet minden értelmes egyházi iskola: a keresztyén szellemű nevelés keretében történő korszerű oktatást, közelebbről a hit és értelem együttes, egyszerre való művelését; protestáns felfogásban, de minden felekezeti megkötöttség nélküli nyitott szellemben (ezekre a kérdésekre még visszatérek). Az iskola alapítása sajátos helyzet következtében, sajátos előzmények után történt meg. Erről itt annyit kívánok elmondani, hogy az alapító tanárok többsége a református egyház tagjaként, néhányan pedig evangélikusként, katolikusként és felekezeten kívüliként egy református gimnáziumban ismertük meg az azonos elvek alapján végzett közös munka örömét (olyan munkatársunk is van, aki éppen e közös munkában lett a református egyház híve és tagja). Megismertük a rendszerváltás után újrainduló egyházi oktatás csapdáit, s végül, 1995-96-ban megismertük azt a helyzetet is, amelyben az iskolafenntartó - többségünknek saját egyháza, melyhez erősen kötődünk ma is - munkánkra többé nem tartott igényt.

1 Ennek a tapasztalatnak nem könnyű - és ma sem egészen végleges feldolgozásával párhuzamosan merült fel az a gondolat, hogy új iskolát alapítsunk. Ehhez azonban tisztázni kellett magunkban azt, vajon nem csupán a „csakazértis megmutatjuk" szándéka vezet-e; mert egy ilyen szándékból táplálkozó erőfeszítésre nem várhatjuk azt az áldást, amely a magát keresztyénnek valló ember szolgálatának legfőbb erőforrása.