Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - FRENKL RÓBERT: 2001-2006

gélikus személyiségek - lelkészek és nem lelkészek - révén jelen kell lenni e kérdések kapcsán is a társadalomban. Ugyanakkor nem kerülhető meg bizonyos helyzetekben az egyház álláspontjának a deklarálása. Ez elsősorban az elnökség felelőssége, de súlyos esetekben az országos testületek rendkívüli ülése is összehívható. A lényeg, hogy a jó mellé oda kell állni, a gonosztól, a gyűlölettől el kell határolódni, azt el kell utasítani. E téren kiemelt figyelmet kell fordítanunk a lelki egészségvédelem, a mentálhygiéné kérdéseire, a lelkészképzéstől a gyakorlati gyülekezeti munkáig. Nem térhetünk ki e felelősség alól. Felelősek vagyunk fogyó népességünkért, a családi életforma kríziséért, a szenvedélybetegségek növekvő számáért ... Saját eszközeinkkel hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy e területeken a társadalom értékrendje megváltozzon kedvező értelemben, együtt kell működnünk mindazokkal, akik ezért tenni akarnak és képesek. Mindez helyi szinten is fontos. Örvendetes, hogy számos gyülekezetben, magasabb egyházkormányzati szinten szerkesztenek rendszeresen kiadványokat, szerepelnek egyházi emberek a helyi rádiókban, televíziókban. Ezt a tevékenységet folytatni, erősíteni kell. Az új ciklusban több erő, figyelem jut majd az egyházi élő történelmi kulturális örökség - Könyvtár, Levéltár, Múzeum, műemlékek... - rendezésére, fejlesztésére. A gyülekezetépítés prioritása mellett, kihatásában azt is szolgálva, jelentősen megnövekednek a következő ciklusban a közegyházi - egyházmegyei, egyházkerületi, országos - alkalmak, konferenciák. Elsősorban, de nem kizárólag a gyermek, az ifjúsági, a missziói munka területén. A program fontos eleme a konferenciaközpontok - Piliscsaba, Révfülöp, Gyenesdiás, Fót, Telekgerendás... - évi tervének összehangolt elkészítése. Ebben fontos helyet kell, hogy kapjon az országos és a helyi testületekben, bizottságokban dolgozó több száz munkatárs képzése, továbbképzése. Itt említem - azért csak említem, mert önálló rendszerekről van szó, melyek maguk alakítják feladataikat, programjukat, - a Zsinat és az Országos Bíróság tevékenységét. Utóbbinak e ciklusban kell igazolnia, hogy életképes, a törvény szellemének megfelelően hozzá kell járulnia a rendezett egyházi élethez. Nagy feladat hárul a zenei bizottságokra a hagyományok ápolása és az új igényeknek megfelelés területén. Szembesülhetünk a liturgiái és a katechetikai munkában azokkal a kihívásokkal, amelyeket a diktatúra elfedett. Talán annak felmérésével kellett volna kezdenem a program megfogalmazását, hogy is állunk, mennyien vagyunk, kikre és mennyiben számíthatunk. Ez magától értődő, de nehezen megoldható feladat. És a mennyiséget tekintve nem is hangsúlyos. Harmincezren ajánlották fel adójuk egy százalékát a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Hasonló azok száma, akik hetente ellátogatnak templomainkba. A két populáció természetesen nem azonos. Ez is megerősíti, hogy bármelyiket vesszük alapul, kb. tízes szorzóval kapjuk meg az egyházhoz valamennyire kötődők számát. A mintegy háromszázezer evangélikus, a lakosság három százaléka, korrekt becslésnek látszik. Ezt növeli kb. még egy százalékkal a gyökereiben, családi hagyományokban rejtetten meglévő vallásosság, illetve felelősségünk az oktató-nevelő és karitatív munkánk révén a nem evangélikus, de egyházunkra támaszkodó családok iránt. Mindezen feladatok tervszerű, rendszeres, arányos végrehajtásában alapvető az or-