Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - FRENKL RÓBERT: 2001-2006

lóságukat, nincs lelkészük, de regenerálhatok. Senki nem hagyható magára, de a program fontos eleme a regionális centrumok, megyeszékhelyek gyülekezeteinek erősítése, amelyek azután segítik a vonzáskörzetükben lévő kisebb gyülekezeteket. Fontos eleme lesz a gyülekezetépítésnek, egyben az új ciklus programjának az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a képzés hat évre módosulása. Az eddigi öt éves tanulmányi időhöz egy gyakorlati év járul. Ennek jelentős részét a gyülekezetekben töltik el a lelkészjelöltek. Ez tehát olyan elem, amely egyaránt megjelenik a gyülekezetépítésben és az Evangélikus Hittudományi Egyetem programjában. Ez utóbbiban a következő ciklusban tovább tart az a folyamat, melynek lényege, hogy az Egyetem egyfelől teljesen felzárkózik a magyar felsőoktatáshoz, másfelől megfelel az egyház szellemi centruma hivatásnak. A gyülekezetépítés a lelki munka elsőbbsége mellett a szó konkrét értelmében is jelenti a templomépítő, felújító, gyülekezeti ház építő program folytatását. Bízva abban, hogy az anyagi feltételek nem változnak, talán a gyülekezetek erősödése révén valamelyest javulnak, elkészül a terv, mely tartalmazza a hat éves ciklus építészeti programját. Ebben természetesen az iskolák rekonstrukciója is szerepel. A gyülekezeti fenntartású óvodák és általános iskolák száma is, ha az eddiginél lassúbb ütemben, de még növekedni fog. Bizonyosra vehető két további középfokú iskola újraindítása, a profil egyeztetése után Miskolcon, illetve Kőszegen. A miskolci regionális jellegével, beleértve Dél-Szlovákia magyar evangélikusságát is, a kőszegi mezőgazdasági profiljával hozhat új szint iskolarendszerünkbe, egyben ismételten megerősítve a hosszú távú gondolkodást. Ebben a ciklusban dönteni kell arról is, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem mellett indítsunk-e más felsőoktatási intézményt, vagy elégedjünk meg a különböző állami felsőoktatási intézményekben - Kaposvár, Nyíregyháza - indított hitoktató-képzéssel, esetleg másutt is kezdeményezve hasonló szakot. Erős érvek szólnak pedagógusképző kar, vagy intézmény indítása mellett. Hasonlóan döntés szükséges arról, indítsunk-e kollégiumokat olyan városokban, ahol nincs közép,- vagy felsőfokú oktatási intézményünk. Ennek, a vitathatatlan igény mellett, ma elsősorban gazdasági tényezők szabnak gátat. A társadalom életkori összetételének trendje, az idősebb korosztályok növekedése szükségessé teszi - az állami egészségügyi és szociális szervekkel összhangban - további, elsősorban gyülekezeti szeretetintézmények létesítését. Ugyanakkor a ciklusban előbbre kell lépnünk a gyülekezeti diakónia terén. Ez szakemberképzést is jelent, mind a házi betegápolás, mind a szociális gondoskodás vonatkozásában. E program lényege, hogy a magányos idős embereket nem mozdítjuk ki otthonukból, hanem a gyülekezet képzett munkatársai szervezetten, rendszeresen gondozzák őket. Ebben a ciklusban áttörést kellene elérni az egyház média munkájában, közéleti megjelenésében. Vonatkozik ez az írott sajtóra, a könyvkiadásra és az elektronikus médiumokra egyaránt. Itt a belső információáramlás, illetve a hívek lelki szükségletének a kielégítése mellett prioritást kell kapnia a sokszínű evangélikus megjelenésnek a közéletben, beleértve a világi médiumokat. Nem kőbe vésett „evangélikus" álláspontot kell deklarálni különböző társadalmi, szociáletikai kérdésekben, hanem az egyháznak evan-