Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - FRENKL RÓBERT: 2001-2006

A zsinati vízió nem egyszerűen választási ciklusokat jelent, hanem annak igényét, hogy hatévente az egyház minden szinten készítsen mérleget és készítsen programot. Ami a mérlegkészítést illeti, Isten iránti hálával állapítható meg, hogy a kilencvenes években jelentősen megerősödött a Magyarországi Evangélikus Egyház. Új templomok, gyülekezeti házak épültek, újraalakult az iskolarendszer, fejlődött a szeretetintézmény-hálózat. Az ingatlanrendezés számos gyülekezet számára nyújtott új lehetőségeket. Megkezdte működését a három egyházkerületes szervezet, amely azt is jelenti, hogy megváltozott az egyházra erőltetett kétkerületes struktúra. Azt is jelenti az új forma, hogy az egyház tradícióit és nagyságát tekintve, a missziói, a szociológus, a gazdasági szakemberek által egyaránt optimálisnak ítélt szervezet lépett életbe. Ismét lehetőség nyílik a valódi egyházkerületi életre, a kerületi elnökségek, elsősorban a püspökök rendszeresebb, közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak az egyházkerület espereseivel, lelkészeivel, gyülekezeteivel. A többek által már most is preferált egy püspökös, három szintes, regionális, főesperesi rendszer mint a hosszú távú elképzelések egyik lehetséges változata lett megfogalmazva. Ismeretes, hogy az ország is most indult el a regionális gondolkodás, fejlesztés útján. Erős remények szerint a 20012006-os ciklusban Magyarország az Európai Unió tagja lesz, jelentősen előbbre jut a regionális szerveződés, így a ciklus végéhez közeledve, dönthet majd az akkor ülésező Zsinat arról, változzon-e és ha igen, hogyan az egyházi szervezet. 2001-2006-ban azonban bizonyosan a kilencvenes évek által kialakított szervezetben kell programunkat megvalósítani. Milyen elemei vannak a programnak? Alapvető feladat a gyülekezetépítés. Mit jelent ez? A hívek számára az egyházat, a közösséget, a lelki szükségletek kielégítését elsősorban a gyülekezet nyújtja. A negyven éves diktatúra alatt gyülekezet és hívek kapcsolata jelentősen gyengült. Nemcsak a gyakorlatilag megtiltott konferenciák, több gyülekezetet, egyházmegyét érintő alkalmak maradtak el, hanem jelentősen megritkultak a gyülekezeti élet eseményei is. Sok helyen az ünnepi, vasárnapi istentiszteletekre, esetleg egy bibliaórára szűkült le a gyülekezeti élet. Nemzedékek maradtak ki a hitoktatásból. Megszűnt a keresztelés, a konfirmáció természetes volta, csökkent a templomi esküvők és főleg a városokban az egyházi temetések száma. A terhek viselése, a szolgálatok végzése csaknem teljesen a lelkészekre hárult, veszélyt jelentett a gyülekezeti munkások szolgálatba állítása. A puha diktatúrában nem is annyira a nem lelkészek voltak fenyegetettségben, hanem a többszörös kontroll - állami, egyházi felsőbbségi - alatt élő lelkészek. A kilencvenes években megkezdett építkezésnek fel kell gyorsulnia az új ciklusban. Ebben természetesen a lelkészi karé a kulcsszerep, de meghatározó a nem lelkészek aktivizálása is. Az új törvény valódi hatáskört nyújt a gyülekezeti bizottságoknak, testületeknek, a presbitériumoknak és a közgyűléseknek. De a gyülekezet spirituális életében is szükséges a nem lelkész elem, a munkatársak bekapcsolódása. A gyülekezetépítésben természetesen mindenütt elsődleges a helyi erőforrások mozgósítása, de szükséges a magasabb egyházkormányzati szinteken megvalósuló egyeztetés. Ennek célja annak felmérése, mely gyülekezetektől várható el hosszú távon az önfenntartás, a fejlődés. Különös figyelem illeti azokat, akik elvesztették önál-