Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - FRENKL RÓBERT: 2001-2006
annak igazgatójára és a gazdasági igazgatóra támaszkodnak. Működtetik az országos egyház nem kevesebb, mint tizenhat bizottságát. Az Országos Közgyűlés az Egyház legfőbb döntéshozó szerve. Ellenőrzést is gyakorol az Elnökség és az Országos Presbitérium felett. Ezért az Országos Közgyűlést az elnökség másik két tagja, egy püspök és egy felügyelő vezeti. Másik két elnökségi tag, ugyancsak egy püspök és egy felügyelő vesznek részt szavazati joggal a Zsinat munkájában. - Végül egy kerületi felügyelő, sajátos feladatként, mint országos felügyelőhelyettes működik. Lényeges eleme az új munkastílusnak, hogy az elnökség tagjai nem elnökölnek bizottságokban, de résztvesznek azon bizottságok munkájában, amelyeknek megfelelő munkaágat felügyelik. Az Elnökség legalább havonta egyszer, az Országos Presbitérium legkevesebb évente kétszer, az Országos Közgyűlés legkevesebb évenként ülésezik. Az Egyházi Bíróságok rendszere, a hatalommegosztásnak megfelelően, teljesen függetlenül működik. A 2000. év választási év volt. Az új törvény úgy rendelkezik, hogy a nyugdíjkorhatárig választandó püspökökön és a gyülekezeti lelkészeken kívül minden tisztségre új elem hogy az egyházkerületi és az országos felügyelői tisztre is - hat évre történik a megválasztás. Arról is intézkedik a törvény, hogy ennek egységesen hat éves ciklusra kell megtörténnie. Lemondás, elhalálozás stb. esetében a választás a ciklus hátralévő idejére történik. Az első ciklus a 2001-2006-os periódus. Ez a rövid összegzés is mutatja, hogy a Zsinat némely esetben sokat bírált ellentmondásai, botladozásai ellenére maradandót alkotott. A tétovaságok is az egyházi jellegből, a jó értelemben vett tisztességből, másrészt a demokratizmusból, a pluralista gondolkodás vállalásából adódtak. Nagy szocializációs kohó, valódi egyházi civil fórum volt a Zsinat, ahol lelkészek és nem lelkészek testvérként viaskodtak és működtek együtt. Leginkább az volt az örvendetes és a jellemző, hogy a választóvonalak többnyire nem a klerikus és a laikus elem között húzódtak, a törvények elfogadásához szükséges kétharmados küszöb pedig komoly korlátot jelentett, igazi konszenzuskészséget igényelt. A Magyarországi Evangélikus Egyház számára tehát az ezred-, és századforduló nemcsak egyfajta jelképes időpontként jelenik meg, hanem a valóságos változások mérföldköve, melynek jelentőségét az utókor tudja majd csak megítélni. Nem vitás, hogy az átmenet elhúzódása, az évtizedes előkészítés hátterében, ha nem is tudatosan, az is érvényesült, hogy ily módon a jogi-politikai, szervezeti, személyi változásokat a szükségszerű nemzedékváltás is érleli, alátámasztja. Egy évtized alatt, a Zsinatnak is köszönhetően, felnőtt a lelkészek, nem lelkész munkatársak terhelhető középnemzedéke, mely ha létszámában a kívánatosnál szerényebb is, de minősége jelentős. Ugyanakkor a mennyiségi hiány pótlására az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a kilencvenes években tanuló és már végzett nagyobb létszámú fiatal generációk reményt nyújtanak. Az már a következő ciklus munkájától is függ, mennyire érvényesülnek majd a nagyobb volumen mellett a minőségi igények.
