Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - FRENKL RÓBERT: 2001-2006
el az egyházi elnökség összetételéről, feladatairól, helyettesítési rendjéről szóló törvényt. Ennek lényeges eleme volt az 1997-ben közvetett úton megszüntetett országos felügyelői tisztség visszaállítása. Akkor a Zsinat a hattagú elnökség mellett döntött, melyet a három egyházkerület püspökei és felügyelői alkottak volna. Az elképzelés lényege azonban egy, az egyház hagyományaitól, jelenét is beleértve, teljesen idegen adminisztratív modell volt, amelyben a tényleges vezetést egy nem lelkész jogász vagy közgazdász - országos igazgató gyakorolta volna, természetesen az elnökség elvi irányításával. A hároméves Zsinat először módosította az országos irodaigazgatóra vonatkozó törvényt, lehetővé téve, hogy lelkész is betölthesse ezt a tisztséget. Majd a héttagú elnökség mellett foglalt állást, konkrét érdemi permanens vezetői feladatot adva az elnökség minden tagjának, egyfajta egyensúlyt feltételezve az országos és a kerületi irányítás között, illetve az elnökségen belül. Először határozta meg a törvény az elnök-püspök és az országos felügyelő, tehát az úgynevezett ikerelnökség sajátos feladatait. (A korábbi, az egy nap alatt elfogadott 1966-os törvénykönyv egyik sajátsága volt, hogy az egyházban a tényleges hatalmat szinte belső korlátozás nélkül gyakorló püspök-elnök meghatározás közvetlenül nem is szerepelt, így természetesen az első számú vezető ellenőrzése, korlátozása sem.) A Zsinat az országos felügyelő esetében ugyanazt az eljárást alkalmazta, mint korábban a két püspöknél, ennek eredményeként hasonlóan nyolcvan százalékos többséggel az 1989-ben megválasztott és hivatalban lévő országos felügyelőt választotta meg a 2001-2006-os ciklusra erre a tisztségre. így végül a Zsinat a korábbi háromtagú elnökség mindhárom tagját hasonló eljárással választotta meg az új héttagú elnökségbe. Etikailag és politikailag egyértelmű megoldás, meg kell jegyezni, hogy az országos felügyelő esetében mindössze egyetlen szavazaton múlt, hogy nem az általa is javasolt választási eljárás mellett döntött a Zsinat. Az ezt követő szavazáson az említett nyolcvan százalékos többség viszont erős álláspontot tükröz. Feltehetőleg a Zsinat ebben az esetben is, - akárcsak a püspököknél, - azért vállalta magára a döntést törvény formájában, mert • nem akart különbséget tenni klerikus és laikus között, • mert az Országos Közgyűlésig hátralévő rövid időt nem akarta választási eljárással terhelni, • mert az országos felügyelő 1989-es megválasztása már az AEH megszűnte után három jelölt részvételével, soha nem vitatva demokratikusan ment végbe, • mert bizalma volt az országos felügyelő iránt. Az ellenvéleményen lévők így a Déli Kerület elnöksége is hangsúlyozták, hogy nem a személy ellen van kifogásuk, a pozíciót tartják meghaladottnak. Az elfogadott modell - megfelelően a két zsinati alapelvnek, az alulról építkezésnek, a gyülekezeti elvnek és a hatalommegosztásnak, a jogalkotás, végrehajtás, bíráskodás szétválasztásának, - meghatározta az elnökségi tagok feladatkörét és feltételezett munkastílusát. Az elnökség és az Országos Presbitérium, tehát az operatív testületek vezetése az elnök-püspök és az országos felügyelő feladata. Munkájukban az országos irodára,
