Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - FONT ZSUZSANNA: Zinzendorf és a herrnhutiak

kézbe vette a herrnhuti közösség ügyét. 1727-ben két rendtartást fogalmazott meg, közös megegyezéssel el is fogadták ezeket. Az első a szász jog alapján álló Herrschaftliche Gebote und Verbote (földesúri rendelkezések és tilalmak), a földesúr és a faluközösség megegyezése, ill. a polgári közösség életét szabályozó előírások sora. Ehhez a közösség vallási életét szabályozó Brüderlicher Verein und Willkür (Testvéri egyesülés és szabad döntés) csatlakozott. Ez a második a később, más helyeken alakuló herrnhuti típusú közösségek mintaszabályzata lett. Röviden az első statútumot is érdemes megismernünk. Hernnhut lakói örökre szabad emberek, a jobbágyi szolgálatból felszabadítottak. Fizetnek mindnyájan adót tevékenységük és házuk után, és nem mentesülhetnek más állami kötelezettségek alól sem. Hernnhut minden lakójának dolgoznia kell és saját kenyerét ennie, de ha öreg, beteg vagy nincstelen, akkor a közösségnek kell róla gondoskodnia. Szabályozza a statútum a Herrnhutba való betelepedést, házépítést; a lakás helyét, méretét a Öregekkel (Aelteste) egyeztetve jelölik ki. Az öregeknek - egyébként a vallási közösség irányítói is egyben - a közösség életére vonatkozó döntéseit tudtára kell mindenkinek adni hétfőn reggel. A mesterségűzés szabályai is elő voltak írva, így a bejelentési kötelezettség a mesterség megváltoztatásáról, feladásáról, a mesterek megrendelővel szembeni kötelezettségeiről (pl. két nappal a határidő letelte előtt magyarázatot kellett adni, hogy miért nem tartható az eredeti megegyezés). Szabályozva volt a kölcsönadás, a kölcsönvétel, tiltva az uzsora. A vallásos élet szigorúságából megelőlegez valamit, hogy a kiűzetés terhe mellett tilos volt a csalás, lopás, káromkodás, kurválkodás, kártyázás, tivornyák. Sötétben semmilyen összejövetel nem tartható. Nem volt szabad eltűrni a vásári mulatságokat, mulattatókat. Figyelmeztetések után meg kell büntetni azt, aki nem segít felebarátján. - A herrnhuti közösség a bertheldorfi egyházközség része. A hivatalos egyházi teendők a lelkészre tartoznak, a szentségek kiszolgáltatása is. (De pl. temetéseken megengedett, hogy a herrnhuti testvérek ne gyertyákkal vonuljanak, a másik statútumban pedig az egyéni gyónás alól mentik fel azokat, akik ehhez nem szoktak). Akik katolikusok, maradhatnak itt és élvezhetik a hely javait, amíg az ország rendjei ezt megengedik. A fentiek még az első statútum részei, de tárgyukkal átvezetnek a másodikhoz, a vallásos élet előírásait összefoglaló „testvéri döntés"-hez. A más felekezethez való viszony e szerint is a közösség létrejötte és megmaradása szempontjából létfontosságúnak minősül. A szabályzat 2. pontja kimondja: „Herrnhutnak... állandó szeretetben kell élnie minden felekezet minden testvérével és Isten gyermekeivel; előítélet, vita és igazságtalanság nélkül kell viselkednie a másként hívővel szemben...". Az Isten gyermekének, testvérnek lenni a következő két ponton alapul: az Istentől kapott üdvözítő kegyelem elismerésén és a Krisztusi életminta követésén. A továbbiakban a laikus közösség vallásos élete és gyakorlata a szabályozás tárgya. A megfogalmazott elképzelés és a közösségi élet felépítése határozottan mutatja a korai kereszténységet eszményítő művek hatását, így Gottfried Arnoldét:

6 „a testvéreknek az első gyülekezet mintájára szeretetben kell élniük". A közösség tagjainak feladata a lelkek megnyerése Krisztusnak, ehhez megfelelő kisközösségek létrehozása szükséges. A korai szabályzat a közösség felépítéséről nem beszél még részletesen, noha láthatóan megvannak a csírái a későbbi kisebb közösségekre való tagoló-