Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - GÖDÉNY ENDRE: Profán abszolútumok kora (EricHobsbawm és Paul Johnson könyve)

Profán abszolútumok kora Két éven belül két olyan könyvet olvastam, amely a 20. század teljes áttekintésére vállalkozott. 1998-ban a Pannonica Kiadó jelentette meg az angol Eric Hobsbawm 1994-ben publikált könyvét (kb. 550 oldalon), 2000-ben pedig a 20. Század Intézet tette le a magyar olvasó asztalára - a szintén angol - Paul Johnson 1983-ban készült, majd 1999-ig több kiegészítéssel bővített könyvét, amely kb. 900 oldal terjedelmű. Ilyen igényű és ilyen terjedelmű könyvekről öt flekket írni istenkísértés, hiszen az érdemi bemutatásukra legalább ötször ekkora terjedelemre volna szükség. Hobsbawm a szélsőségek koraként jellemzi „a rövid 20. századot" (1914-1991); Johnson eredetileg modern időkről beszél, és alcímében egyfajta világtörténelmet ígér az 1920-as évektől 2000-ig. A magyar kiadás alcíme ennél jóval többet: a század igazi arcát. Múltbeli örök tanulság: az igaziság megítélését bízzuk az égiekre! Nem tudom, milyen borítóval jelent meg e könyvek eredeti első kiadása, nálunk mindkettőnek a fedelén kurtabajszos ember virít; az egyiken uniformisban, feje fölött földgömböt tartva, a másikon civilben, keménykalappal, és mellette csak egy kicsi, Sztálin-bajuszos fél fej jelzi, hogy más fazon is volt itt divatban. A magyar címlapok azt sugallják, hogy az egyik szélsőség mégis szélsőségesebb, mint a másik. Különösen furcsa ez a sugallat a Johnson-könyv esetében, amelynek az egyik erénye éppen az, hogy határozottan a marxizmust, illetve a kommunizmust jelöli meg első számú szélsőségként, hangsúlyozván a történelmi időrendet. Johnson csak egyszer bicsaklik meg, amikor a könyv vége felé azt írja, hogy „mint láttuk", a politikai terrorizmus Németországban kezdődött az 1919-1922 közötti években, holott a könyv második fejezetében - az olvasó vélelme szerint - egyszer s mindenkorra tisztázta, hogy e tekintetben a lenini Oroszország volt a világelső 1917-ben. Sajnálatos, hogy a fedélterv készítőjét vagy készíttetőjét éppen a könyvből kilógó félmondat ihlette meg. Johnson a magyar kiadáshoz írott rövid előszóban azt reméli, hogy kötetét hasznos kézikönyvként forgatják majd az olvasók. Hobsbawm a bevezetőjében leginkább a század történetének megírásakor felvetődő nehézségeket ecseteli. Elismeri, hogy könyve egyenetlen alapokon nyugszik, és megjelöli történetírói, helyesebben portréfestői pozícióját: résztvevő megfigyelőnek, nyitott szemű utazónak, illetve őseit idézve, kibicnek határozva meg magát. Érdekes módon Hobsbawn ugyancsak esszé jellegű munkája jobban hasonlít egy kézikönyvre, mint Johnson óriás-esszéje. A lényegesen gazdagabb anyagú Johnson-könyv élményszerűen és érzékletesen mutatja be, milyen véletlenek, esetlegességek, érdekességek révén történült meg a 20. század történelme. Ugyanakkor Hobsbawm többet világít meg elméletileg, mert nem hiányzik könyvéből a polgár és a kapitalizmus genetikájával, természetével és sorsával való szembenézés. Ez a szféra Johnsonnál elsikkad. Hobsbawm sem mondja ugyan ki, de a tájékozott olvasó számára kitetszik könyvéből: mi váltotta ki, mi gerjesztet-