Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - GÖDÉNY ENDRE: Profán abszolútumok kora (EricHobsbawm és Paul Johnson könyve)

te az utópiákat és a szélsőségeket. Természetesen a liberális kapitalizmus. A bázisukat is az teremtette meg, létrehozván a tömegtársadalmat. Ha ezt a tényt megkerüljük vagy elmismásoljuk, akkor tonnányi könyvvel sem értelmezhető a 20. század történelme. A hidegháború utáni időszak sem. A század történelme csakis úgy érthető meg, ha abból indulunk ki, hogy az internacionális (transznacionális) liberális kapitalizmusra kétfajta történelmi válasz érkezett: először az internacionalista marxizmus, kommunizmus, nem sokkal utána pedig a nacionalista alapú fasizmus, a faji alapú nemzetiszocializmus, valamint a különböző nem fasiszta, nem náci, de nacionalista autoriter rendszerek. A történelem értelmezéséhez az okokozat tiszteletén kívül még valami szükségeltetik: a filozófiai szemlélet. E nélkül a történelem csak mese, csevegés, véletlenek és esetlegességek halmaza, illetve „korrekt" politikai, társadalmi, gazdasági elemzés. A filozófia, mint az értelmezés nélkülözhetetlen kerete és eszköze, akkor válik igazán nyilvánvalóvá, ha bűnös ideológiákról olvasunk. Ugyanis a bűn nem történelmi, nem politikai kategória, hanem erkölcsi, vallási. Ilyen értelemben a Szent és az Isten helyére a Ráció emelő, tisztán haszonelvű és pénzközpontú polgár, valamint az ő kapitalizmusa ugyanolyan bűnös, mint a reá felelő ideológiák, utópiák. Mind a három jelenségben és törekvésben (liberális kapitalizmus, kommunizmus, „jobboldali szélsőségek") közös elem, hogy a szakrális abszolútum helyébe egy profán abszolútumot iktatnak (a rációt, a pénzt, az ilyen-olyan eszmét), tehát a modern kor leginkább a profán abszolútumok koraként írható le, és csak ezen belül tárgyalható a 20. század történelme. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a liberális kapitalizmus és a kommunizmus szellemileg egy tőről fakad, valamint az sem, hogy a fasizmus és a nemzetiszocializmus két vezére, Mussolini és Hitler eredetileg a baloldalon iskolázódott. És Hitler a halála előtt Sztálint irigyelte. Hitler esetében érdemes utalnunk az amerikai John Lukacs történészi véleményére, mely szerint a 20. század igazi forradalmára Hitler volt, aki ösztönösen egyesítette ideológiájában a nemzetit és a szocialistát. Az egyik elem a kapitalizmus internacionális jellege ellen irányult, a másik elem pedig a kapitalizmus társadalmi érzéketlensége ellen. Johnson azt írja, hogy Hitler csodálta a zsidókat. Mégpedig a faji tisztaságuk és öntudatuk miatt. A zsidók világbeli szerepléséből azt a következtetést vonta le, hogy csak tiszta fajú nép képes minden helyzetben érdekei szerint cselekedni és a világ urává lenni. Ha Hitler valóban így vélekedett, további gondolatmenete is rekonstruálható. Minthogy a zsidó egy-Isten foglalt volt, választott népe által, amely hitt világuralmi küldetésében, Hitler a faji logikát követve csakis egy olyan faji kontrával állhatott elő, amely független a zsidó-keresztény Istentől, és übereli a zsidók hiedelmét. így érthető, miért vallotta Hitler azt, hogy Németország vagy a világ ura lesz, vagy nem lesz Németország. Hobsbawn Európából szemléli a századot, míg Johnson leginkább az USA szemével nézi a világot. Különbségek ebből is adódnak. Johnson könyvéből többet tudunk meg az amerikai gondolkozásról, az amerikai és az amerikaiak által ismert kulisszatitkokból. Hobsbawmtól többet