Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - HAFENSCHER KÁROLY: Magyar Kateketikai Direktórium

Értékelésünk Az MKD érdekes, értékes, használható kézikönyv lehet nemcsak római katolikus kézben, de a mi egyházunkban is. Alapos, körültekintő, mai nyelven megírt nagyszerű munka. Radikális újítást jelent a keresztény kateketikai munkában, hiszen a felnőtt katekézisre alapoz, és ennek fényébe állítja a gyermek és ifjúsági katekézist, vagyis számol azzal, hogy a nagykonstantinuszi korszak lezárult, és nemcsak a keresztény iskola határozza meg a nevelést. Isten egész háznépét célozza meg és teszi felelőssé a missziói parancs idevonatkozó részletének végrehajtásában: „megkeresztelvén őket, tanítsátok meg mindazt, amit én parancsoltam néktek" - Jézus szava szerint. Központba állítja az istentiszteletet, és a katekézis tulajdonképpen ennek előkészítő és utómunkáját végző szolgálata. Nem kazuisztikus jellegű kézikönyv, nem ad mindenkor és mindenhol beváltható receptet (mint pl. a Codex Iuris Canonici), de jól használható irányt mutat, józanul ismerve a mai élet valóságát. A mai magyar viszonyokat ismerő, a gondolkodásmódot és életfolytatást számba vevő, korszerű könyv ez, minden lényegeset elmond a kereszténység egész embert érintő tanításából, egyéni és közösségi neveléséről: a hitátadásról. Jó tapasztalatom is van. Szinten tartó szenior bibliaórákon, evangélikus értelmiségi közegben ismertetve az MKD-t, a következő motívumok kerültek elő: az ember születésekor még nem teljes személyiség, tanulnia kell mindent, és nevelésre van szüksége. A természet és a környezet alakítja. Magával hoz ugyan potenciális, genetikai értékeket, de ezeknek kifejlesztése, a lehetőségek megadása csak a hozzátartozók szolgálata révén lehetséges - ma már világos, hogy nem az iskola az egyedüli nevelő tényező. Gyermekeinkre hat barátaik társasága, szórakozásaik és a média világa. Mind kognitív, mind emocionális képességeit gyermekeinknek a keresztény szülők és pedagógusok alakíthatják és formálhatják. A nevelésben jelentős szerepet tölt be a találkozások sora. Esetleg ezek határozzák meg döntő módon a keresztény személyiség kifejlődését (Martin Buber írta: „találkozásaim által lettem az, ami vagyok", - ez a keresztény hitátadás területére is érvényes). A nevelő és nevelt között állandó interakció áll fenn, mindketten gazdagodnak vagy mindketten torzulhatnak is. A nyelvhasználat, a megtapasztalt segítőkészség, az érdeklődés felkeltése, gondolatok és érzelmek kifejeződése, az egészséges kritika, az egyértelmű álláspont vállalása olyan értékrendet alakíthat ki, ami mind beépíthető a keresztény életfolytatásba, abba a közösségbe, ahol az Atya irgalmas szeretete, az istengyermekség és a testvériség légkörét alakíthatja ki minden résztvevő számára. A közösség különböző formában való megélése (család, gyülekezet, egyház) a legegészségesebb embernevelés lehetőségét nyújtja. A bocsánat és reménység légköre, a szeretet állandó jelenléte, félelmet űző ereje boldog, teherviselésre is képes keresztény közösségi embert alakíthat ki. Ebben segített ismertetett könyvünk is. Hafenscher Károly