Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.
Figyelő - HAFENSCHER KÁROLY: Magyar Kateketikai Direktórium
gálatunk területéről, ahová az ige magvát vetjük. Valóban az, a Direktórium analíziseit és munkaajánlását mi is jól tudjuk használni. Az evangélikus egyház ebben az esetben különösen is megszólított helyzetben van, hiszen tanító egyháznak tudjuk magunkat és világszerte is így ismernek. Amint a rómaiaknál vannak tanító szerzetesrendek, úgy a protestantizmusban minket szoktak nevezni tanító egyháznak (a reformátusok a közéletben otthonosan mozognak, a metodisták és baptisták evangelizálnak, az evangélikusok tanítanak - ez az általános vélemény). Nálunk az Ágostai Hitvallás szerinti egyház-meghatározásunkban is a tanítás szó szerepel: „ott van egyház, ahol az evangéliumot tisztán tanítják" - evangélium pure docetur. Hitvallási iratainkra a tanfegyelem érdekében lelkészeink esküt tesznek, és regionális egyházaink nem emikai, hanem konfesszionális alapon szerveződnek. Nem magyar evangélikus egyházról beszélünk, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyházról, amelyben más nemzetiségek is élnek. Templomaink és paróchi-áink legtöbb helyen egybeépültek az iskolákkal, sőt néhol az iskola épülete előbb készült el, mint a templom, például a Pesti egyház esetében. Evangélikus iskoláink Magyarországon szép nevet szereztek, Ordass püspök félreállítása első ízben is 7 kóláinkhoz való ragaszkodása miatt történt. Hétköznapi alkalmaink és egyházi sajtónk nagyrészt a tanítás célját szolgálja. Tanító egyház vagyunk, ez indokolja, hogy az MKD-ra fokozott mértékben figyeljünk. Az MKD megjelenése nem csupán rövidtávra érvényes esemény. Időszerűsége ma is, holnap is megmarad, sőt növekszik, hiszen ebben az évben kerül gyülekezeti szintre. A 20. század egyik utolsó dokumentuma már a 21. századra készült, nem lezár egy korszakot, hanem megnyit egy új utat. A tanulás - tanítás - nevelés hármasa evangélikus gondolkodásmódunkban is összetartozik. Nemcsak a jó pap tanul holtáig, hanem az egyház egész népe, az egyetemes papság elve szerint. Megtapasztalhatjuk, hogy tanítva is tanulhatunk, hiszen a tanítás interaktív folyamat, kölcsönös gazdagodást jelent. A tanítás egyben nevelés is, nemcsak az intellektust célozzuk meg, hanem a tanuló egész személyiségét növelni akarjuk, amint ezt magyar szavunk még az educatio szónál is jobban fejezi ki. A MKD általános jellemzése Megnyerő már a publikáció ízléses külseje is. A borítón ötvösművész alkotása látszik, korpuszos kereszt az első borítón, üres húsvéti kereszt a hátsón. Ez egyben szimbólum is, a megfeszített és feltámadott Úrról prédikál. Szemléletváltás eredménye a könyv. A régi iskolacentrikus hittanórákra fókuszólt képzés a múlté. Most már a felnőtt képzésből indul ki az MKD és hitátadásra sarkallja az egész gyülekezetet. Talán az első évszázadok keresztény hitátadására is utal ez a szemléletváltás, amikor a család, benne a felnőttek felelőssége volt a hitátadás. Az MKD új szóhasználata elsajátítandó annak érdekében, hogy jól értsük egymást. Az új bor új tömlőt kíván. Hittanár, hitoktató, vallástanár helyett mindenütt katekétát olvasunk. A Direktóriumban új emberkép érvényesül. Több oldalról bemutatott, teljesebb emberábrázolás: pszichológiai, társadalmi, egyházi alapon. Teljesebb antropológia ez, és a tanítvány szerepét is
