Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - CSEPREGI ZOLTÁN - SZ. NAGY LÁSZLÓ: Német-magyar pietizmus-könyvek

gyelembe). Wallmann felfogásánál léteznek természetesen szűkebb és tágabb pietizmusdefiníciók is, de az övé az olvasó szempontjából kifejezetten praktikus: időben és térben jól kijelölhető határokkal rendelkezik, ugyanakkor felekezeti szempontból rugalmas. Műfajilag a lexikon és a monográfia előnyeit egyesíti a mű: tömören fogalmaz, ám forrásait gondosan megadja, könnyű benne eligazodni, de folyamatosan is olvasható, személyiségek szerint tagolódik, ugyanakkor az időrendre és az eszmei összefüggésekre is figyelemmel van. Annyiban nyújt kevesebbet a pietizmus teljességre törekvő bemutatásánál (ld. Martin Brecht többkötetes kézikönyvét), hogy kimondatlanul ugyan, de a német nyelvterületre szorítkozik, csalódást okozva a pl. tengerentúli vagy skandináv érdeklődőnek. A magyar fordítás pontosnak tekinthető, nem kísérletezik terminológiai újításokkal, s ahol ez elkerülhetetlen, utal az eredeti kifejezésre. Nagy érdeme, hogy az eredeti bőséges bibliográfiát csonkítatlanul hozza (nem követve azt az elterjedt minimálprogramot, hogy ami itthon nem érhető el, arra ne is hivatkozzunk), kár azonban, hogy az irodalomjegyzéket nem egészíti ki azzal a néhány alapművel, ami magyarul a pietizmusról olvasható (Payr Sándor, Szent-Iványi Béla). A kiadványból sajnos sehol nem derül ki, hogy a Wallmann-mű a göttingeni egyháztörténeti kézikönyv része (Die Kirche in ihrer Geschichte Ol), pedig az egész sorozat megérdemelné a magyarországi reklámozást. Bizonyára elkerülhetetlen technikai kényszer volt a lábjegyzeteket az olvasót megdolgoztatandó a kötet végére gyűjteni. Ennél az apró kényelmetlenségnél több gondot okoz viszont a használatban az eredeti névmutató teljes kihagyása. Remélhetőleg még időben észbekap a kiadó, és mulasztását külön betétlapon pótolja addig is, míg az egész, négy kötetre és regiszterre tervezett kézikönyv magyarul majd egyszer megjelenik. Csepregi Zoltán Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus, 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietista irodalom történetéhez. Budapest, Teológiai Irodalmi Egyesület, 2000, 320 I. (Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 36.) A 18. századi magyarországi irodalomés művelődéstörténeti kutatások a legutóbbi időkig meglehetősen ritkán foglalkoztak a felvilágosodás előtti és melletti jelentős szellemi áramlatokkal (pietizmus, janzenizmus, reformkatolicizmus). Ezért külön öröm, hogy a pietizmusról a közelmúltban két kiadvány jelent meg. Magyar nyelven is olvasható immár Johannes Wallmann: A pietizmus című alapvető monográfiája (Kálvin Kiadó, 2000), mely (tankönyvként) segítheti az áramlat körüli félreértések tisztázását. Ezzel szinte egyidőben hagyta el a sajtót a hazai pietizmus-kutatás eddigi legszínvonalasabb munkája, Csepregi Zoltánnak a dunántúli pietizmus irodalmi szerepével foglalkozó, 100 levél kiadásával kísért kötete. A pietizmusról szinte minden e korszakkal foglalkozó szerző megemlékezik, mélyreható kutatást azonban Magyarországon csak kevesen végeztek. Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének új vezetője a pietizmus-kutatás németországi eredményeinek ismeretében, hazai kutatók véleményeire figyelve bővítette