Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - BAKOS KATALIN: Jaschik Almos varázsceruzája - Urai Erikánál

kek közül sokan lettek művészettörténészek, régészek, restaurátorok, építészek. Ugyanis Jaschik másik nagy célja a gyakorlati oktatás mellett egy széleskörű műveltség átadása volt. Nem könyvízű tudásról volt szó, hanem a régi kultúráknak, a természettudományos eredményeknek, a természeti jelenségeknek az egyéni értelmezéséről, új összefüggések megpillantásáról. A tanítványok egybehangzó nyilatkozatai szerint Jaschik egy életre irányt mutatott nekik. Nem maga a tudásanyag volt a lényeg, hiszen az mindenki egyéni pályáján sajátosan bővült, hanem a szemléletről: az érdeklődésről, a sokoldalúságról, a különböző szférák közötti öszszefüggések felismeréséről. Urai Erikának nem maradtak fenn iskolai munkái, mint néhány társának egész életműve hordozza Jaschik elveit természetesen egyéni szemlélettel, ízzel. Az ábrázolási módszerekhez hasonlóan Jaschik a rajzeszközök sorát is következetesen építette be tananyagába: először voltak a fekete-fehér rajzok ceruzával, tollal, fekete és színes tus tollal (annak a számára, aki részt vett az ornamentika gyakorlatokban), aztán jött a színes ceruza, majd az akvarell, tempera, végül a fotószerű ábrázolás temperával és a montázs. Ezt az utat végigjárva nyerte el Erika azt a könnyedséget, amit akvarelljei, ceruzarajzai tanúsítanak. Kedvenc választott eszközei a legegyszerűbbek. Figurái, kompozíciói könnyen azonosíthatók, kidolgozta saját egyéni kézjegyét. Mívesen kidolgozott, részletgazdag rajzait sokáig lehet böngészni, mindig föl lehet fedezni bennük valami új, kedves részletet. Bennük van a rácsodálkozás öröme, egy kis mesélés, egy kis magyarázat, a saját környezet és távoli világok felfedezése. Ezek mind együtt teszik ki a jó gyerekkönyv-illusztrációt. Amit örököl Jaschiktól, az nem stílus, hanem az alapállás: az érzelmek és a dekorativitás élvezetének nyílt kifejezése, megelevenítő fantázia, törekvés a harmóniára. A mese, mitológia tanulmányozása hozzátartozott a Jaschik-iskola mindennapjaihoz. Az egyetemes műveltséghez a mester szerint a történelem és a szépirodalom mellett szorosan hozzátartozott a mitológia és a folklór ismerete, s ebben benne foglaltatott a magyar népművészet elemeinek elsajátítása mellett az érdeklődés és tisztelet más népek művészete, szokásai iránt. Munkássága folyamán Urai Erika saját maga számára a magyar és székely népmeséket, -viseleteket (Magyar népviseletek, Flórián Máriával), mondókákat (Süss föl nap, 1977; Szabad-e locsolni, 1979; Egyedem, begyedéin, tengertánc, 1980; Hinta-palinta, tíz arany alma, 1981; Húzzad, húzzad magadat, 1982 Kresz Mária gyűjtései, Móra Kiadó) és a finnugor mondavilágot fedezte fel (Medvefiú, Dausien Kiadó). Nemcsak a mese az, ami foglalkoztatja, hanem tanítani akar. Hogy a gyerekek jobban lássák saját életüket, elébük tárja összehasonlításul más földrészek népeinek szokásait (Weöres Sándor-Károlyi Amy: Hetedhét ország, Kossuth Kiadó, 1975). A Hogyan laknak? (Móra Kiadó, 1986) Hogyan öltözködnek? Hogyan közlekednek? (Móra Kiadó, 1982), Hogyan játszanak? (Pergamon Kiadó) sorozat szép példája ennek a gyönyörködtetve tanításnak, az Autók könyve (Móra Kiadó, 1986) pedig egy mai környezetünkhöz szorosan hozzátartozó technikai eszköz érdekes történetét meséli el, ami a legújabb típusokat ismerő „srácok" számára igazán távoli legendaszámba megy. Talán szokatlan, hogy hangsúlyozom Urai Erika személyes szán-