Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - BAKOS KATALIN: Jaschik Almos varázsceruzája - Urai Erikánál

dékait, hiszen elvben a kiadó képviseli a programot és bízza meg az illusztrátort. De Erika az átlagosnál aktívabb szerepet játszott, és rajzsorozataival sokszor megelőzte a könyvkiadó megbízását, majd maga kereste a megvalósítás lehetőségét. Több munkája nem is talált kiadóra, vagy csak később. Vannak rajzsorozatai, melyeket külföldi kiadók vállaltak fel. A közös német-magyar kiadásban megjelent Gadja der Elefant (Roth-Corvina, 1972) az indonéziai kultúrát, a Párnakönyv (Európa Kiadó, 1966) és legújabb, éppen kiadás alatt lévő rajzai pedig a japán művészetet, szokásokat, játékokat hozzák közel az olvasóhoz. Afrikai meséhez és szibériai népköltészethez (Kőhalmi Katalin: Sámándobok szóljatok, Európa, 1973) is készített illusztrációkat. Nemcsak a gyerekkönyvek adtak módot számára az idegen kultúrák átérző tolmácsolására. Az Európa kiadónak az ázsiai irodalomból készített műfordításaihoz tartozott a Mahabha-rata és Kálidasza: Felhőhírnöke (Európa, 1959) is, melyek a török és japán irodalmi antológiával együtt a felnőtteknek nyújtják az igényes, komplexen tervezett, dúsan illusztrált kiadvány örömét. Urai Erika mindig törekszik arra, hogy hitelesen ábrázolja a választott témát, a szokásokat, viseleteket, tárgyakat, környezetet. Ennek érdekében előzetesen hosszan tanulmányozza az adott témakör szakirodalmát. A hitelesség fontosabb a számára, mint az egzotikum. Mikor beléptem Urai Erika szobájába, először nem is a rajzokat láttam, hanem a könyvespolcon ismerős könyvek borítóit fedeztem fel. Izgalmas volt a felismerés, hogy amit otthon is forgatok, ami meghitten ismerős, az az ő műhelyéből kerül ki. Otthonában láthattam egy-két eredeti rajzot, akvarellt, könyvmakettet, ami alapján a nyomda kivitelezte a címlapot. Erika lételeme és kedvence a rajzolt betű. Ennek szépségét és jelentőségét a komputerek korában is belátjuk, hiszen ezek nélkül a szabadon fejlesztett formák nélkül nem születhettek volna meg a számítógépeken használt fantáziabetűk sem. Az első, még hagyományosan kifejlesztett, racionális alapon megalkotott betűk után a számítógépes tipográfusok képzelete ugyanúgy felszabadult, mint a 19. századi nyomdászok fantáziája a litográfiával rajzolt díszes betűk nyomán. Aki kicsit is közelkerült a betűtervezéshez, az tudja, hogy itt, más grafikai műfajoknál erősebben kell támaszkodnia a tervezőnek az elődök tapasztalataira. A nagyközönség képzeletét foglalkoztatja egy-egy festmény, freskó, szobor alkotója, de ez a kérdés kevésbé vetődik fel az illusztrációnál, és még kevésbé a betűtervezéssel és a könyv egészével kapcsolatban. Ezért tartom fontosnak ezt a kiállítást, mert része annak, hogy tudatosodjon bennünk, könyvkedvelőkben, milyen munka rejlik egy-egy kiadványban már a nyomdába kerülés előtt. Urai Erika learatta a Jaschik-iskola kalligráfiai és tipográfiai anyagának gyümölcseit is, úgy, hogy egy későbbi kor követelményeihez tudott könnyedén alkalmazkodni. A lexikontól a regényeken és drámaköteteken át a tankönyvekig több, mint ezer könyv ment át Urai Erika kezén. Mondhatnánk, hogy elég, ha a kiállításon kitesszük magukat a könyveket, amik bizonyára itt vannak a könyvtárban - de az eredeti rajz mindig több. Pedig Erika rajzainak nyomtatói igazán mindig kitettek magukért. Ha ezekre a színes, mívesen kidolgozott rajzokra nézek, eszembe jut az egyik Jaschik-tanítvány megjegyzé-