Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása
Bár sommásan annyi mondható, hogy a Testvéri Szó hivatalos fogadtatása 1986 tavaszán és nyarán elutasító volt, május 23-án a püspök közös bizottság felállítását javasolta négy-négy fővel az Országos Egyház, illetve a Testvéri Szó csoport részéről a kérdések tanulmányozására. A nyolc fős bizottság, melynek tagja voltam, az év folyamán három ülést tartott. Az első ülésen (június 23.) meghatározott témák közé sikerült felvetetni az iskola-ügyet. Innentől kezdve már nem az öreg diákok vágya, hanem egyre jelentősebb - külhoni vonatkozásokkal is bíró - belpolitikai kérdés a Fasor ügye. A korra jellemző, hogy bár külföldön több tájékoztatás jelent meg a Testvéri Szóról, a hazai sajtó hallgatott róla, sajátos módon viszont az egyházi lapokban egyre több olyan írás jelent meg, amelyek mutatták az irat hatását, többnyire a Testvéri Szó említése nélkül, vitatkoztak vele. A nyolcas bizottság végül 1986. november 11-én adott ki egy közös nyilatkozatot, amit a bizottság hét tagja aláírt. A szöveg a Teológiai Akadémia fejlesztésének összefüggésében ír a Fasorról: „Szükségesnek tartjuk az evangélikus gimnázium esetleges felállításának tervét ezzel egyeztetni, és kérjük a realitások felmérése alapján a mielőbbi döntést és erről egyházunk közvéleményének tájékoztatását." A nyolcas bizottság üléseit Prőhle Károly teológiai és tanulmányi főigazgató vezette, aki szemlátomást opponálta az iskola-kérdést, mint ami az államra tartozik (!), de nagy nehezen, a Teológiai Akadémia összefüggésében, hajlandó volt a kompromisszumra. Az akkori egyházi törvények szerint három évente tartottak közgyűlést. 1986. november 20-án került sor erre. Nagy Gyula beszámolójában először kapott hivatalos egyházi nyilvánosságot a Testvéri Szó. Az Evangélikus Elet két száma - december 14., december 21. - közölte az expozét, a másodikban szerepelt a Testvéri Szó. Ebből idézem: „Követeli az egyházi életnek és az elöljárók megválasztásának gyökeres átszervezését és más reformokat, köztük a volt Fasori gimnázium visszaállítását." A közgyűlés elé került Zászkaliczky Péter, akkor bakqnycsernyei lelkész, a Testvéri Szó egyik aláírójának hivatalos javaslata, amit az Északi Egyházkerület közgyűlésén keresztül tett - 1986 október - a Fasor újraindítására. 8 Nagy Gyula kézhez vette három volt fasori diák - Gyapay Gábor, Paulik Pál és Vitális György - levelét, melyben 1986. november 14-i dátummal kérték, hogy a közgyűlés tűzze napirendre a Fasor újjászervezésének az ügyét. 9 Végül a közgyűlés határozatai közé - 8. pont - bekerült a következő: „A közgyűlés az országos egyházi felügyelő vezetésével szakértő bizottságot küld ki a Fasori gimnázium visszaállítása, illetve egy új evangélikus gimnázium és kollégium felépítése reális lehetőségeinek felelős megvizsgálására a püspöki jelentésben felsorolt kérdésekben. A bizottság tagjai: Gyapay Gábor volt fasori gimnáziumi tanár, Kotsis Iván építészmérnök, Luthár Jenő országos egyházi jogtanácsos, Szemerei Zoltán országos pénztári osztályvezető, Szirmai Zoltán budapest-fasori esperes. A bizottság részletes jelentést és javaslatot terjeszt a legközelebbi országos egyházi közgyűlés elé." Az egyházvezetés időnyerő stratégiáját - három év múlva volt esedékes a következő közgyűlés és a bizottság jelentése - egyértelművé tette Prőhle Károly írása: Evangélikus Gimnázium'? - az Evangélikus Élet 1986. december 28-i számában. A színvonalas elemzés bevezetőjében írja: „Az utóbbi időben itthon és külföldön élő volt fasori diákok, legutóbb pedig magas rangú, felelős közéleti személyiségek nyilatkozatai nyomán felerősödtek az evangélikus gimnázium felállítását sürgető hangok..." - És a cikk záró konklúziója:
