Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása

„Mindent egybevetve csak helyeselhetjük egyházi vezetőségünknek azt az elhatározását, hogy a döntés előkészítését olyan munkacsoportra kívánja bízni, amely egyházunk széles köreinek bizalmát bírja, összetételénél és szakértelménél fogva sokoldalúan tudja megközelíteni a gimnázium felállításának kérdését és számíthat arra, hogy akár pozitív, akár negatív döntésére vonatkozó javaslatát egyházunk közvéleménye megnyugvással tudja elfogadni. De szeretném hozzátenni: mindenesetre hagyjuk nyitva az utat a jövő felé, hogy ha most nem, egyszer talán mégis lehet gimnáziumunk." Az Evangélikus Elet 1987. január 18-i számában jelent meg ezek után - Egyházunk Belső Megújulásáért címen - az 1986. november 11-én aláírt közös nyilatkozat. Áprilistól decemberig, illetve januárig tartott tehát az időszak, amíg a Testvéri Szó hivatalos nyilvánosságot kaphatott. Ez azonban igencsak korlátozott volt. A nyilatkozattal együtt Prőhle Károllyal közölt interjút az Evangélikus Elet. A másik oldal továbbra sem kapott szót, nem kerülhetett közlésre a Testvéri Szó irat sem. A Fasor-ügy betört a világi sajtóba is. 1986. november 30-án, vasárnap reggel 9 órakor a Kossuth Rádió egyórás műsort sugárzott „Egy gimnázium, amely már csak a szívekben él" címen. A műsort Sükösd Mihály, ugyancsak egykori fasori diák, harangozta be. A Rádió újságban (47/1986): A Fasori Evangélikus Gimnázium. A műsorban Balogh János akadémikus felvetette az iskola újraindításának a lehetőségét. - A Magyar Nemzet 1986. december 2-i számában méltatta a műsort. Az 1986/87-es forduló mozgásaihoz tartozik meg a Pesti Evangélikus Egyház Deák-téri Gyülekezete Presbitériumának 1987. január 12-i határozata és ennek nyomán az Országos Egyházi Elnökséghez írt levele a Fasor újraindítása érdekében. (1987. február 9., aláírások: Hafenscher Károly lelkész, Szirmai Tibor felügyelő). A gyülekezet másodfelügyelője voltam ekkor, a határozat nyilvánvaló célja volt nem hagyni elaludni az ügyet a közgyűlési határozattal, illetve a bizottsággal.

10 Nagy Gyula február 27-én kelt levelében

10 válaszol a Deák-térnek. Időközben már sor került - február 20-án - az Evangélikus Gimnázium Bizottság Ülésére. így tehát a püspök könnyen hárítja el a Deák-téri konkrét javaslatokat és jellemző módon zárja levelét: „A végső határozatot ebben a kérdésben nem az egyházi vezetőség, hanem az országos közgyűlés mondja majd ki, a Bizottság végleges jelentése és javaslatai alapján." A képlet egyszerű. A téma három évre el lett napolva, legalábbis egyházi oldalról. Egyébként a bizottság megerősítette a gimnázium felállításának a szükségességét és vállalta a szakértői előkészítést. A bizottság következő ülésére azonban csak egy évvel később, a politikai döntés után, 1988. február 23-án került sor.

11 Ennyi mondható el az egyházi folyamatról. Nagy Gyula halogató taktikája azért is lehetett egyházon belül sikeres, mert a lelkészi kar többsége, ha nem is volt a Fasor újraindítása ellen, de nem is támogatta azt, és aggályai elsősorban anyagi természetűek voltak. Utólag tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a fenntartásod nem voltak alaptalanok. A lelkészek és az ÁEH ismerték legjobban az egyházat, érzékelték a diktatúra pusztítását, azt, hogy az egyház lényegében az állami segítségből és külföldi adományokból él. A híveket elszoktatták az érdemi áldozatvállalástól, jószerivel meg is szűnt az a polgári réteg, amelyik korábban az egyházi célokért adakozott. Egy iskola költségvetése meghaladhatta volna az egész akkori egyházi költségvetést. Nemcsak a helyreállítás, az újraindítás fedezetét sem látták, a működési, fenntartási költségek forrását is megkérdőjelezték. Talán csak a Zászkaliczkyfivérek és Hafenscher Károly voltak egyértelműen a Fasor mellett. Volt tehát a kérdőjelnek is igazsága. A Testvéri Szó mozgalom lelkészei attól is tartottak, hogy a Fasor elvonja a figyelmet más, fontos egyházi ügyektől, így a diakóniai teológia kritikájától, a szervezeti megújulás szükségességétől. Ez magyarázza, hogy a mozgalom