Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

A belső szobában - Fanny de Sivers: Az anyagba szőtt imádság

Csiszolni, formálgatni kell az imánkat. Elhelyezhetjük keresztútnál, letehetjük szépen egy olyan terembe, ahol minden bizonnyal eddig még soha senki sem gondolt Istenre. Az utat, ahol megy az ember, jelekkel kell ellátni, és minden mellett, ami mellett elmegyünk, hagyni kell egy öröm-szeretet kévét láthatatlan, de való tanúként, hogy ott jártunk. És ez a szeretet biztosan megmarad, nem tűnik el, tovább él azon a helyen, és talán segít egy mit sem sejtő idegennek felocsúdni. A katedrálisok mind ima-szőnyegekkel vannak fedve. Még a pogányok is érzik ezt homályosan. Mintha egy rejtett menedék falai között tartózkodnának. Vannak házak, melyeknek falai befogadnak. Ahol az ember jól érzi magát, maga sem tudja, miért. A mi házunk legyen Isten háza. A mi dolgunk, kötelességünk ezt építeni. *** Tenni kell valamit, ami ellensúlyozza a csúfságokat, szörnyűségeket. Nem szabad elfogadni a Rosszat semmilyen formában. Semmi elkerülhetetlenül fontosnak tűnő dolog miatt sem. Kell vetni az imádságot minden parlagra, mezőre, kövekre, sóderra, és oda, ahol burjánzik a kultúrgyom. H. Labore Júlia