Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása

Az ősz folyamán sport, illetve egészségügyi eseményen módom nyílik a Fasorról szót váltani Berecz Jánossal, illetve Csehák Judittal. Berecz János volt a vezetője az egyházi ügyekben is illetékes Agit. Prop. Bizottságnak. Nem zárták ki a Fasor újraindításának a lehetőségét. Annyi volt a kérdésük, valóban olyan jelentős-e az ügy iránti figyelem külföldön is; várható-e értékelhető adomány a külföldön élő volt diákoktól. A belpolitikai kedvező hatásról nem volt kétségük. Magam azért is kértem támogatásukat, mert nyilvánvaló volt számomra, hogy az egyház-minisztérium-OPI háromszögből nem jöhet jó megoldás, csak magas szintű politikai döntés segíthet. Feltételezhető volt, hogy az AEH ellenkezése ellenére magas szinten is hajlanak a Fasor visszaadására, mert más csatornákon ezt szorgalmazzák, kiemelve az intézkedés hangulatjavító és külföldön is figyelmet keltő jelentőségét. Miklós Imre a beiktatásunkat követő fogadáson kis türelmet kért az ügyben. Beiktatási beszédemet szabadon állíthattam össze. Nagy Gyula annyit kért - hangsúlyozva, hogy ez kérés -, hogy a Fasorról ezúttal ne beszéljek. Lesz még alkalom rá - tette hozzá. Üzenetnek vettem, ne közvetlen követelésként valósuljon meg a viszszaadás. Nyilvánvaló volt, hogy állami oldalról a Déli Egyházkerület új elnökségét a Fasor visszaadásával tudnák legjobban megtámogatni. Az utolsó fontos mozzanat Miklós Imre beszámolója az Országgyűlés 1987. évi téli ülésszakán - december 17-i ülésén - az állam egyházpolitikájáról. Ehhez kapcsolódott, politikailag természetesen még jelentősebb volt Berecz János PB tag, KB titkár felszólalása, ami csaknem nyitást jelentett egy új, liberálisabb egyházpolitikáért. A Fasor ügye közvetlenül is hangot kapott a Miklós Imre beszámolóját követő vitában. Szentágothai János vetette fel az iskola újraindításának a lehetőségét. 1988 januárjában Miklós Imre magához kérette Nagy Gyulát, és közölte vele, hogy visszakapjuk a gimnázium épületét és megindíthatjuk benne az oktatást. A felső szintű politikai döntés tehát 1988 január elején született meg. Miklós Imre Köpeczi Béla minisztert is tájékoztatta, a továbbiakat már a tárcára és az egyházra bízva. A miniszter számára azonban nyilvánvaló volt, hogy a döntés egyszersmind utasítás a végrehajtásra. A nyolcvanas években, különösen 1984 után, a közéletben szerepet játszó volt fasori diákok, illetve az ügyben involvált személyiségek - akik közül Petri Gábor és Szentágothai János az Elnöki Tanács tagjai voltak - szőnyegen tartották a Fasor ügyét, de még ők sem jutottak el addig, hogy a legfelsőbb szinten döntést hozók érdemben tárgyaljanak, mérlegeljék a kérdést. Ez csak a Testvéri Szó mozgalom kapcsán, a másként gondolkodók irányában megenyhülő gorbacsovi politika jegyében lett lehetséges, 1986 nyarától kezdve. A Fasor ügye így bekerülhetett a hangulatjavító, külföldön az országképet szebbítő és devizabevétellel is kecsegtető intézkedések közé, másrészt az egyházban - és persze a társadalomban is - a mérsékelt reform híveit erősíthette. Olyan írásos dokumentum azonban sem a politikai szférából, sem pedig az államigazgatásból nem látott mostanáig napvilágot, amely magát a döntést rögzítené. 1999-ben megkerestem Berecz Jánost, Lakatos Ernőt és Miklós Imrét. Egybehangzóan az Agit. Prop. Bizottságot jelölték meg, mint döntéshozót. Berecz János szerint a Politikai Bizottságban is szóba kerülhetett tájékoztatásként egyebek között a Fasor visszaadásának az ügye. Berecz János szerint gyakorlat volt - nemcsak egyházi ügyekben -, hogy politikai döntéseket szóban közöltek a végrehajtásért felelős állami vezetőkkel. Jelen esetben Miklós Imrével és Köpeczi Bélával. Feltehetőleg így informálódhatott a folyamatban később igen jelentős pozitív szerepet játszó Stark Antal és Szabolcsi Miklós is. Bizonyos, hogy a döntés az AEH felett, az apparátus ellenére született meg, egyedül Miklós Imre lett tájékoztatva. Az apparátus még utóvédharcokat is folytatott.