Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása

Ezek lényege a korábbi taktika folytatása volt. Ma már alig hihető, de azt akarták elérni, hogy a politikai döntés ellenére az egyház ne kérje vissza az iskolát, hanem bérleti díjat igényeljen. Ezek a kérdések már a politikai döntéstől - 1988 január - az iskola újraindításáig - 1989. szeptember 2. - eltelt idő történetéhez tartoznak, de a kezdeti lépések még szervesen illeszkednek a korábbiakhoz. 1988. február 19-én zajlott le az iskola újraindítását rögzítő megbeszélés Köpeczi Bélánál. A rövid emlékeztetőt belső anyagként Véghelyi Józseffel állítottuk össze. Az MM irattárban jelzés nélkül kaptam meg a többi anyaggal együtt:

25 „EMLÉKEZTETŐ a Fasori Evangélikus Gimnázium újraindítása ügyében tartott megbeszélésről A megbeszélésen részt vettek Köpeczi Béla művelődési miniszter és Nagy Gyula püspök-elnök vezetésével a minisztérium és az egyház néhány vezető tisztségviselője. Köpeczi Béla művelődési miniszter kifejtette, hogy állami részről nincs akadálya annak, hogy az Evangélikus Egyház az egyezményben rögzítetteknek megfelelően ismét működtessen gimnáziumot. Nagy Gyula örömmel üdvözölte a miniszter álláspontját és szólt arról, hogy a gimnázium újraindítására erős törekvés van az egyházon belül, ugyanakkor kedvező a visszhang az itthoni és külföldi szélesebb közvéleményben is. A továbbiakban megállapodás született egy közös bizottság felállításáról, amelyben képviselteti magát a Művelődésügyi Minisztérium, az Állami Egyházügyi Hivatal és a MEE. A bizottság feladata a fasori (jelenleg OPI) épület átadásával kapcsolatos kérdések megvitatása és az erre vonatkozó ütemterv kidolgozása. Megállapodás született arról, hogy az átadás fokozatosan történik, így számítani kell arra, hogy egy átmeneti időszakban az OPI és az iskola párhuzamosan üzemel. A bizottság végzett munkájáról legkésőbb 1988. június 30-ig tesz jelentést. Budapest, 1988. február 22." Egyházi oldalról Nagy Gyulán kívül Harmati Béla, Gyapay Gábor és magam voltunk jelen. Eletreszóló emlékem a pillanat, - bármennyire tudtuk ekkor már, hogy mi következik - amikor Köpeczi Béla közölte a döntést. E megbeszélés emlékeztetőjébe még nem írtuk be, hogy az új kezdet 1989 szeptember is lehet, de már elhangzott ez a dátum. Bizonyos, hogy a miniszter csak röviddel korábban értesült a döntésről, ezt mutatják a közvetlenül a találkozó előtt született belső anyagok, - Szöllősy Géza és Stark Antal feljegyzései - melyek bizonyos zavarodottságot is tükröznek.

26 Mindennél többet mond, hogy a feljegyzésre kézzel ráírták: A megbeszélés megvolt. Vissza: Véghelyi et.-nek! II. 19. A február 19-én elhatározott előkészítő bizottság (egyház, AEH, MM, OPI) március 16-án tartotta első ülését. Ennek emlékeztetője nem utal arra a drámai pillanatra, amikor az ülés elején Bai László (AEH) felvetette, hogy az egyház még nem döntött arról, hogy visszakéri-e az iskolát, vagy más megoldást választ. Rákérdeztem, hogy akkor miért jöttünk össze; Harmati Béla pedig kijelentette, hogy az egyház, lehetőleg 1989 szeptemberében, újra akarja indítani az iskolát. Erről nincs kétség. Ezzel lezárult a vita.

27 Az egyházi apparátusban is volt kétség - sok rossz tapasztalat nyomán -, ez csak akkor oszlott el, amikor az első (harminc milliós) átutalás megérkezett az egyházhoz a minisztériumtól az átalakítási költségekre. Ekkor vált ugyanis jelentőssé az 1953. október 6-i megállapodás azon pontja, mely az eredeti állapotban való visszaadást rögzítette. Ez nyújtott lehetőséget arra, hogy - a politikai akaratnak megfele-