Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása

leginkább markáns lelkész egyéniségeinek - Dóka Zoltán, Ittzés Gábor - akkori, külföldön is megjelent megnyilatkozásaiban nem szerepel a Fasor. Ugyanakkor a Testvéri Szó megfogalmazásakor végül mindenki elfogadta, hogy kerüljön be az iskola igénye. De így válik érthetővé, hogy az 1986. év végi mozgást követően nincs további érdemi egyházi történés. Lényegében a nem lelkészek tartották szőnyegen a kérdést az egyházban. Amikor 1987 nyarán Genfben Harmati Bélánál jártam, ekkor már meg voltunk választva a Déli Egyházkerületbe, mint püspök és felügyelő, - ő is óvatos volt Fasor-ügyben, családja, - felesége, két fia - annál lelkesebb. Budahegyvidéken fórumbeszélgetésen vettem részt, ahol Danhauser László lelkész, aki igazán pozitív egyénisége volt az egyháznak, fejezte ki fenntartásait a Fasor újraindításával kapcsolatban. Elgondolkodtatott és a későbbi egyházi iskolapolitikában segített, hogy Dóka Zoltán, Danhauser László és Harmati Béla lényegében egyformán közelítettek meg egy kérdést. Nem is szólva Nagy Gyuláról és Prőhle Károlyról. Annál lényegesebb fejlemény volt, hogy hazatérte után Harmati Béla hamar felismerte a Fasor-ügy önmagán is túlmutató jelentőségét. 1986/87 történéseinek volt azonban egy másik vonulata is. 1986 őszén megváltozott a Testvéri Szóval kapcsolatos állami magatartás. Valójában ezt tükrözték az ismertetett egyházi események is. De többről volt szó. Ekkor indult az állami, illetve a mögöttes pártpolitikában az a vonulat, amely a mérsékelt reformerek megnyerését tűzte ki célul. Ezzel a pártállami reformerők kettős célt akartak elérni. Serkenteni az általuk is fontosnak tartott változásokat, reformokat, ugyanakkor gátat vetni a radikális reformoknak. 1986 tavaszán és a nyár elején az Állami Egyházügyi Hivatal egyértelműen negatívan értékelte a Testvéri Szót és ennek megfelelően irányította az egyházvezetést. Ez fejeződött ki Miklós Imre államtitkárnak a Teológiai Akadémia évzáróján mondott beszédében. Az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának szokásos főszerkesztői értekezletén hangzott el a tájékoztatás: „Az evangélikus egyházban, kihasználva Káldy püspök betegségét, egy Dóka nevű lelkész lázadást szít, ebben egy Fasang nevű zongoraművész és egy Frenkl nevű sportorvos segítik."

12 A változást a gorbacsovi politika hatása hozta meg. Ennek nyomán született meg az állásfoglalás arról, hogy árnyaltabban kell közelíteni a másként gondolkodókhoz. 1986 október végén felhívtak Miklós Imre titkárságáról, hajlandó lennék-e egy informális beszélgetésre befáradni az Államtitkár Úrhoz. A Testvéri Szó csoport ad hoc informális egyházi közösség volt. Szervezet, hierarchia nélkül, de erős elkötelezettséggel, evidens etikai magatartással. A csoport úgy döntött, hogy fogadjam el a meghívást. Az egy és háromnegyed órás beszélgetésen - 1986. november 5-én - végig jelen volt Sarkadi-Nagy Barna, az ÁEH elnökhelyettese, de nem szólt egy szót sem. Főleg Miklós Imre beszélt, elemezte az egyházi helyzetet, méltatta az állam hozzáállását. Hangsúlyozta, hogy a Testvéri Szót belső egyházi ügynek tekintik, egyébként is a legjelentősebb követelések teológiai, illetve egyházszervezeti jellegűek. így hát könnyű volt rákérdeznem a Fasorra, mint állami vonatkozású ügyre, amiben közismert személyes érintettségem is. Onnan közelítettem meg, hogy számos kiváló, elismert, a közéletben is számon tartott ember - egyházon belül és kívül - szeretné, ha újra indulna a Fasor. Ismerem a rendszer működését. Tudom, hogy vannak keresztül vihető dolgok és vannak falba ütközők. Az államnak is jó, ha nem éleződik olyan ügy, melynek nincs sikeres vége. Kár az értékes energiákért. Van sok jó cél, mint látja, szeretnénk azokra koncentrálni, amelyek elérhetőek. Mondja meg őszintén, ha teheti, mi a helyzet a Fasorral. Megköszönte a kérdésben rejlő bizalmat, és azt mondta, ezek után köteles egyenes lenni. Nem lát esélyt az iskola újraindítására. A maguk részéről határozottan ellenzik, úgy vélik, több feszültséggel, gonddal járna - az egyháznak is - mint előny-