Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - Csepregi András: Száz éves A keresztyénség lényege

talános szabályt felállítani nem szabad - a keresztyénség javára válna, ha az igehirdetőknek (lelkészeknek, misszionáriusoknak) csak minimális vagyonuk lenne, éppen annyi, hogy ne szoruljanak másra: „eljön az idő, hogy jómódban élő lelkészeket éppoly kevéssé fognak eltűrni, mint ahogy uralkodó papokat nem tűrnek el" (kiemelés az eredetiben); és [míg] egy egészséges vigasztalhat beteget, (...) hogyan győzze meg a vagyonos a vagyontalant a földi javak értéktelenségéről?"

26 Az előkészítés után Harnack kettős tételt fogalmaz meg: egyfelől Jézusnak nincs szociális programja, másfelől viszont erőteljes szociális üzenettel lép fel. Sem a maga kora, sem későbbi korok számára nem dolgozta ki a cselekvés rendjét, de mert a felebarát szeretetének a parancsa közvetlenül az evangéliumból fakad, annak szociális szempontból releváns alkalmazása a keresztyén ember számára megkerülhetetlen. Harnack utal a gazdag ifjú történetének a Héberek evangéliumában megőrzött változatára, amely szerint Jézus az ifjú vonakodására így reagált: „Hogyan mondhatod azt, 'Én a törvényt és a prófétákat megtartottam', holott írva vagyon a törvényben: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat? íme, sokan testvéreid közül, Ábrahám fiai, piszkos rongyokat viselnek és éhen vesznek, a te házad pedig tele van mindenféle javakkal, és hozzájuk semmi sem jut el azokból'."

27 Ez az igény a Harnack korabeli gazdasági liberalizmus erőteljes kritikájaként fogalmazódik meg: „Az erők szabad működéséről, az 'élésről és élnihagyásról' szóló csalóka tétel, amely helyesebben annyi, mint 'élni és meghalni hagyni', az evangéliummal teljesen ellentétben áll. És nem úgy kell a szegényeken segítenünk, mint cselédeinken, hanem mint testvéreinken (kiemelés az eredetiben)."

28 Ezen a ponton Harnack megteszi a következő logikus lépést, de módszere nem engedi, hogy megfogalmazza a parancsszocializmus utópiáját: „Sőt csaknem úgy látszik, mintha Jézus lehetőnek tartott volna az emberek közt olyan szövetséget, amelyben a gazdaság mint magánbirtok a szó szoros értelmében nem létezik. De ezzel egy olyan kérdést érintettünk, amelyet nem könnyen lehet eldönteni s amelyet talán egyáltalán nem szabad fölvetnünk, mivel ebbe Jézus eszhatológiája és az ő különös látóhatára belejátszik. Nem is szükséges ezt fölvetnünk: a döntő körülmény az az érzület, amelyet Jézus a szegénységgel és a szükséggel szemben tanítványaiban lángra gyújtott."

29 A parancs-szocializmus elutasításával egyszersmind tehát nyitva tartja azt a lehetőséget, amit gazdaságpolitikusok évtizedekkel később etikai szocializmusnak neveztek. Számunkra most annak a következtetésnek a megfogalmazása a fontos, hogy a szociális kérdést tárgyaló szakaszban Harnack képesnek bizonyult arra, hogy üzenetével transzcendálja az európai társadalom fejlődése során jelentkező mindhárom jelentős megoldási kísérlet, mind a liberális, mind a konzervatív, mind a szocialista típusú gazdaságpolitika korlátait, mégpedig úgy, hogy az evangélium kritikáját alkalmazza velük szemben. Ez a kritika egészen világosan szólal meg a szakasz zárómondataiban: „Az evangélium szent komolyságú és megragadó erejű szociális üzenet; a szolidaritás és testvériség hirdetése a szegények javára. De ez az üzenet egybe van kapcsolva az emberi lélek végtelen értékének elismerésével (...) De oly irányú törvények és rendeletek vagy utasítások, hogy a (...) fennálló viszonyokat erőszakosan megváltoztassuk, nem találhatók az evangéliumban."

30 Előadásai utolsó harmadában Harnack az evangéliumnak a történelem során gyakorolt hatását vizsgálta meg. Az apostoli kor és a korai katolicizmus időszakának áttekintése után a jelen felé fordul, s a történelmi keresztyénség három nagy ágának, a görög (orthodox), a római katolikus és a protestáns ágnak az evangéliummal való szembesítését végzi el. Elemzését mindhárom esetben ugyanannak a három kérdésnek a feltétele révén folytatja le: mit alkotott az illető kísérlet; mik a jellemző vonásai; s végül hogyan módosult benne az evangélium, illetve - a módosulás ellenére - hogyan tartotta fenn magát? Harnack megfigyelései száz évvel ezelőtti helyzetre vonatkoznak, s nekünk jogunk van egyik-másik kijelentésének megkérdő-