Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - Csepregi András: Száz éves A keresztyénség lényege

szak szellemi állapotával tartalmilag rokonságban állnak. (...) Azáltal, hogy Jézus a gondviselés gondolatát hézagtalanul kiterjeszti az emberiségre és a világra, az által, hogy annak gyökerét az örökkévalóságba vezeti vissza s hogy az istenfiúságot ado­mány és feladat gyanánt hirdeti, a vallás tapogatózó és dadogó kísérleteibe életet öntött és azokat befejezte. (...) Ettőlfogva az emberi nem értéke fokozódott; az em­beri nem és mi magunk is egyik a másikra nézve drágábbak lettünk. Isten atyánkul való gyakorlati elismerése egyúttal az ember iránt való igaz hódolat". 19 Látható, hogy a liberális környezet liberális teológusa úgy fogalmazza meg az evangélium liberális értelmezését, hogy azt nem saját liberális tapasztalataiból ve­zeti le, sőt, eleven kritikai erőt képvisel mindennel szemben, amit magában vagy maga körül vallásként, kultúraként, politikumként él meg. A puding próbája az evés; s hogy ez a kritikai funkció valóban működik-e, az a könyv következő szaka­szából derül ki, ahol Harnack figyelme a részletek felé fordul: „Az evangélium fővo­natkozásai a részletekben". Hat területet vizsgál meg: 1. Az evangélium és a világ, vagy az aszkézis kérdése; 2. Az evangélium és a szegénység, vagy a szociális kérdés; 3. Az evangélium és a jog, vagy a földi rend kérdése; 4. Az evangélium és a munka, vagy a művelődés kérdése; 5. Az evangélium és az istenfia, vagy a krisztológia kér­dése; 6. Az evangélium és a tan, vagy a hitvallás kérdése. Ezek közül a területek közül a másodikat választjuk ki, s kérdezzük meg: ho­gyan találkozott 'Harnack evangéliuma' kora szociális feszültségeivel? A kérdés tárgyalásának élén Harnack kizár két végletes, kategorikus megközelí­tést. Az első szerint az evangélium nem más, mint egy átfogó szociális program: „Jé­zus egy nagy szociális reformátor volt, aki a mély nyomorúságban sínylődő alsó nép­osztályokat akarta felszabadítani" 20 . Ez a megközelítés kétféle eredményre vezet­het: megalapozhat sok jó szándékú törekvést, de arra is alkalmat adhat, hogy a ma­gyarázó az evangéliumot utópikus, használhatatlan programnak nyilvánítsa: „Jé­zus szelíd, de bamba tekintettel bámul a világba; az alsó és elnyomott néposztály­ból felmerülve osztozott a kisembereknek a nagyok és a gazdagok iránti gyanakvá­sában, utálattal fordult el minden nyereséghajtó üzlettől és tevékenységtől, félreis­merte a vagyonszerzés szükséges voltát s (...) programját oda irányította, hogy a 'vi­lágon' - ennek tartotta Palesztinát - általános szegénységet terjesszen el s aztán a földi nyomorúsággal ellentétben állítsa fel az ő 'Isten országát' - oly program, amely magában véve kivihetetlen és az erőteljesebb természetekre nézve visszataszító" 21 . A másik végletes megközelítés szerint Jézus ugyan gyakran használt példázataiban gazdasági tartalmú utalásokat, és személyesen is felkarolta a szegények ügyét, ige­hirdetése mégis tisztán vallásos jellegű volt, s érdeklődésén kívül esett a szociális probléma. Az ezen az oldalon állók közül nem kevesen Jézust olyan konzervatívnak tartják, mint amilyenek ők maguk; szerintük Jézus, „mint 'Istentől rendeltet', tel­jesen tiszteletben tartotta a korában fennállott szociális rendeket és különb­ségeket" 22 . A végletes vélemények ismertetése és elutasítása után Harnack történeti úton igyekszik tisztázni a kérdést. Megpróbálja meghatározni, hogy Jézus korában mit jelenthetett a gazdagság és a szegénység, s mindez hogyan kapcsolódott a kultikus élethez. Megmutatja a szoros kapcsolatot a vallásos elit és a kézzelfogható gazdag­ság között, s a széleskörű elnyomorodást ennek az elitnek a felelőtlenségére vezeti vissza. Bár a legnagyobb bajnak az ember bűnét tartotta, Jézus nem relativizálta a szegénységet: az anyagi „szükséget szükségnek és a rosszat rossznak nevezte" 23 , „a szegénységet és a nyomorúságot soha és sehol nem akarta állandósítani, hanem harcolt s másokat is harcra szólított azok ellen" 24 . Hangsúlyozza, hogy „Jézus a föl­di javak birtokát súlyos veszélynek tekintette a lélekre nézve, mivel az keményszí­vűvé teszi, földi gondokba bonyolítja és hitvány anyagi élvezetre csábítja az embert" 25 . Egy érdekes kitérőben hangot ad annak a véleményének, hogy - bár ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom