Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Figyelő - Nováky Andrea: Bach-verseny az evangélikus középiskolákban

FIGYELŐ Bach-verseny az evangélikus középiskolákban 2000-ben Bach születésének 315., halálának 250. évfordulóját ünnepeljük. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy Bach műveltségi versenyt szervezzünk a magyarországi evangélikus középiskolák között. A versenyben 14-18 éves fiatalok részvételére számítottunk. Persze az ennél fiatalabbak is jelentkezhettek, de ők is ugyanolyan feltételekkel vettek részt a versenyen. A csapatok létszáma 4 fő volt. A két forduló közül az első (írásbeli) számított elődöntőnek, a második (szóbeli) pedig döntőnek. Nevezni az első forduló feladatainak beküldésével lehetett. Az anyag kiválasztását, a kérdések összeállítását a zsűri végezte. A zsűri tagjai: Batta András zenetörténész, Zászkaliczky Tamás orgonaművész, Kamp Salamon karnagy és Farkas Zoltán zenetörténész. A verseny szervezője a Budapesti Evangélikus Gimnázium volt. Mi volt a célunk? Legtitkosabb vágyaink szerint ez a verseny méltó utódja Tett volna a régi rádiós műveltségi versenyeknek (Országos Zenei Műveltségi Verseny). Ezek a versenyek annak idején a gimnazista ifjúságot évente egyegy Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny-szintű feladat elé állították, amelyben eleinte három, később négy fős csapatok, majd az ezekből kiválasztott egyéni versenyzők szerepelhettek. Az akkori versenyek értékét jól mutatja, hogy nem egy diák, egyéni győztes kapott meghívást a Zeneművészeti Főiskola Zenetudományi Tanszakára. Bár akkor más világ volt - a televízió helyett a rádió dominált - az egész ország izgult a gimnazistákért. Azt gondoltuk, hogy bár az evangélikus egyháznak csak 10 gimnáziuma van, ezek az ország majd minden területét képviselik, azért az érdeklődés hasonló lesz. Bíztunk abban is, hogy minden iskolában akad négy-öt olyan diák, aki a többiektől esetleg eltérően a klasszikus zene iránt mélyen elkötelezett. Mindannyian ismerjük ennek a korosztálynak azt a tulajdonságát, hogy azokra a dolgokra, amelyeket megkedvel, hihetetlen energiákat tud felszabadítani. Azok a diákok, akik egy ilyen versenyt végigtanulnak, feltétlenül megérzik az iskola és a társadalom „tananyaga" közti furcsa eltérést. A mai iskola ugyanis - sajnos - erősebben készít fel az egyes szakmák tudásanyagára, mint a kulturált élet és a hitélet teljességére. Úgy hiszem, azt manapság nem kell magyaráznunk senkinek, hogy a zene (a zenei kultúra) mennyivel fontosabb annál, mint ahogy azt az óraszámban képviseltjelentősége mutatja. (A NAT újabban 3. gimnáziumban már nem javasolja, s addig is - 6 éves kortól kezdve - mindössze heti egy órában!) Különösen fontosnak tartottuk evangélikus ifjúságunknak meghirdetni ezt a versenyt. Azt is meg kell említenünk, hogy a verseny - célkitűzései alapján is bevallottan nem a köznevelés tárgykörébe tartozott. Az általános iskolai és a gimnáziumi énekoktatás alapgondolata hovatovább amúgy is a „tanuljunk könnyen, gyorsan..." stílusát követi, amelyben a zenetanuló, otthon magukba magas zenei kultúrát szívó diákjaink gyakran fulladoznak. Ez már az a generáció, amelytől az egyházi iskolában leérettségizve nemcsak azt várjuk el, hogy vegyen részt egyháza (kulturális) életében, hanem esetleg azt is, hogy mutasson fel, termeljen ki magából olyan fiatal felnőtt gárdát, akik lelkészként, felügyelőként, presbiterként, egyházunk, gyülekezeteink vezetői lehetnek szellemiségükben. A versenyt 1999. október 13-án hirdettük meg. Ekkorra adta meg a zsűri a kötelező irodalmat: olvasmányokat, zenehallgatási anyagot (8 kantáta, 3 oratórium, orgona- és zongoraművek, kamarazene és versenyművek: több, mint 250 tétel, egyfolytában hall-