Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Halikarnas Balikgisi: A menny hajója (Mányoki János)

HALIKARNAS BALIKCISI: A MENNY HAJÓJA 115 - Látjátok, testvérek, csöppet se vagyok én bolond! Éppen akkor, amikor Hamza kiadta a lelkét, háromszor is hallottam az égi bajtársak Máltását: Isten az Úr! - De azt is tudom, hogy a gyermekeim is a menny hajóján vannak. Az ottaniak pedig úgy vigyáznak a kölykökre, akár a sajátjukra. Isteni kegyelem, hogy a halott gyerek, a halott asszony éppen őhozzájuk kerül. Hiszen mit csinálna szegény a szárazföldön? Aki tengerparton nevelődött, mindig bolondul a vízért, a csónakért. Igen szeretném már látni a gyerekeket. Azon az elátkozott napon, amikor a faluból eljöttem, azt mondta a kis Emine: apám, siess haza! - a hangja most is a fülemben van. Siettem; de már azért siettem, hogy a holttestüket lássam. - Hát így alakult a sorsom. Higgyétek el, hogy szívesen megszabadulnék már ebből a testből: annyira látni akarom a gyerekeket a menny hajóján. Szemei megnedvesedtek a vágytól. Az egész Földközi-tenger ragyogott. A vakítóan ezüst holdfényben a két hajófáklya vérvörösnek tűnt. Egy matróz nótára gyújtott. A refrént mind együtt mondták a legények. Hangjuk elvegyült a tenger zúgásába. Mányoki János fordítása Jegyzetek 1 gangava: tájnyelvi alak; az eredeti szövegben is párhuzamosan szerepel a köznyelvi formával 2 okka: körülbelül 1,3 kg (régi súlymérték) 3 dirhem: körülbelül 3-4 g (régi súlymérték)