Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Szála Erzsébet: A Seltenhofer-család szerepe a soproni városfejlődésben

SZÁLA ERZSÉBET A Seltenhofer-család szerepe a soproni városfejlődésben A múlt század folyamán nem volt jellemző Sopronra a műszaki ipar jelenléte. Az egyetlen jelentősebb üzem és iparág a harangöntés és a tűzoltószer-gyártás volt, a Seltenhofer család műhelye. 1848-ban Sopron népességének vallás szerinti összetétele a következőképpen alakult: Római Katolikus 9.838 fő 58,7 % Evangélikus 6.784 fő 40,4 % Református 13 fő 0,1 % Görög 5 fő 0,0 % Izraelita 134 fő 0,8 % Összesen: 16.774 fő 100,0 % A város lakossága tehát közel 2/5 részben evangélikus volt. Ha a város népességének összetételét foglalkozás szerint tekintjük át, akkor az evangélikus családokat elsősorban az őstermelők (mezőgazdaság), valamint az ipar és a kereskedelem területén találjuk jelentős számban. Az iparos és kereskedő családokat általában két generáció képviselte a 19. század folyamán. Az első generáció volt a vagyon megalapozója, a jelentős tőkének a felhalmozója, majd a második generáció alatt a vagyongyarapodás üteme csökkent, s a vagyon már több kézen oszlott meg. E vállalkozók a vagyonnak csak kis részét használták fel ipari és kereskedelmi vállalkozásaikra, a vagyon nagyobb részét általában építkezésekre fordították. így váltak a város legjelentősebb építtetőivé a soproni nagykereskedők és iparosok a 19. század második felében. A Seltenhofer-család műhelye volt az egyik legjelentősebb nehézipari vállalkozás Sopron városában a 19-20. században. Harangöntés Sopronban A város fegyvertár gondozója, Pfistermeister József ágyúöntő volt az első harangöntő Sopronban. Műhelye a várostorony mellett állott. Pfistermeister 1745-ben szerezte meg a polgárjogot. „Tűzzeljáró műhelye" a Bécsi kapun kívül működött, legalábbis 1760-ban itt kapott telket a meglévő öntő mellé. Pfistermeister harangjai Káld, Tűrje, Dömölk, Sarrod, Fertőszéplak, Csepreg, Kismarton, Lajtapordány templomaiba kerültek. Pfistermeister 1772-ben halt meg. Három leánya volt, valamint fia, Ferenc Antal, aki később Kőszegen lett harangöntő. Feltehetően az ő munkája a sopronbánfal vai templom harangja. Pfistermeister özvegye azután hozzáment egy segédjükhöz, s halálakor e segédre, Kochel Jánosra hagyta a műhelyt a teljes vagyonnal együtt. Kochel János György nünbergi származású harangöntő volt, aki 1777-ben tovább bővítette műhe-