Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Szála Erzsébet: A Seltenhofer-család szerepe a soproni városfejlődésben

lyét. Halálakor, 1808-ban műhelyét segédjére, Mahr Ferencre hagyta, aki Bánfalván született. Mahr a műhellyel egyidőben szerezte meg a soproni polgárjogot, s előzőleg egy házat a városban. A francia háborúk idején devalválódott a pénz, s ekkor tönkrement Mahr virágzó műhelye is, s először házát (1813), majd kertjét (1816), s végül az öntőházat, raktárral, bolttal együtt (1817) is kénytelen volt eladni. A hajdani ház Kilián könyvkereskedő tulajdona lett, a többit Seltenhofer Keresztély Frigyes és neje, Jozefa vásárolták meg. Seltenhofer Frigyes Keresztély 1815. november 2-án jelentkezett a városnál. Bécsből érkezett segédként. A tanács szívesen fogadta, de kikötötte, hogy mesterremeket kell készítenie. Seltenhofer ajánlatát 1816. szeptember 16-án tárgyalta újra a tanács, mert időközben elkészítette a mesterremeket, de üzletet még ekkor sem alapíthatott, mert a polgárjogot csak 1817-ben szerezte meg. Seltenhofer 1817. szeptember 24-én árverésen megvette a korábbi Pfistermeister-Köchel-Mahr-műhelyt. Eredetileg a Lénárt-kapu közelében szeretett volna telket műhelye számára, de erre nem kapta meg az engedélyt. A Mahr-műhely megvétele után, később mégis kiköltözött műhelyével a Győri út elejére. Seltenhofer Frigyes Keresztély három évtizedig működött Sopronban. 1819 és 1840 között 22 harangot készített a következő községek számára: Hidegség, Locsmánd, Fertőfehéregyháza, Ágfalva, Olmütz, Nemesládony, Nagygeresd, Lajtaszék, Rábatamási, Fertőszéplak, Kapuvár. A községek egy részébe az idők folyamán két harangot is készítettek. A soproni templomok harangjai közül Seltenhofer öntötte a Szentlélek templom harangját 1828-ban és a Szent Mihály templomét, amelyet 1837-ben újraöntött, mert a korábbi, régi harang megrepedt. Seltenhofer szállította a reformkorban épült vármegyeháza dísztermébe felállított ingaóra számára is a harangokat. A győri utca 3. szám alatti, a Kuruc-domb alján lévő harangöntő műhely valószínűleg szűkké vált, mert az 1869-es házlista szerint már a Kis utca 1. szám alatt működött a harangöntő műhely, amely szivattyúkat is gyártott. (Ez az üzem még a 20. század első felében is Seltenhofer utódok kezén volt.) Másik tulajdonuk a Torna utcában lévő lakóházuk volt, a másik soproni gyáros, Hasenöhrl Ferenc szomszédságában. A Torna utca a kereskedők, nagykereskedők és gyárosok utcája volt Sopronban: lakott itt termény- és rövidáru-kereskedő, cipészmester, a fent említett két gyáros, valamint itt kapott helyet a város egyik mozija is. 1846 és 1886 között a Seltenhofer műhelyben 39 harang készült, elsősorban a környékbeli falvak számára, de például Alcsút, Tokaj és Békéscsaba evangélikus templomai is tőle rendeltek harangot. A soproni evagélikus templom harangjai, három gyönyörű hangzású öntvény - 1864-ben, óriási ünnepség keretében szólaltak meg előszörre. (Ezeket a harangokat az I. világháborúban beolvasztották.) A 20. század fordulójára azután az ő harangjai szóltak szinte az egész országban, még a távoli Szatmár megyében, Erdélyben, Pancsován is. Seltenhofer Frigyes 1886-ig vezette a műhelyt. 1864-től kezdődően több jelentős európai kiállításon is részt vett, és számos kitüntetést nyert. Legbüszkébb az 1878ban Párizsban elnyert ezüstéremre volt, mert ez volt azon a kiállításon az elnyerhető legrangosabb díj. 1886-ban vonult nyugalomba, s ekkor az öntőműhelyt fiainak adta át. 1903. január 21-én halt meg. Seltenhofer felesége Bergmann Teréz, egy Zittauból bevándorolt üveges-család leánya volt. Gyermekeik közül három leányuk és két fiúk nőtt fel. A szakmát a leg-