Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Szála Erzsébet: A Seltenhofer-család szerepe a soproni városfejlődésben

Seltenhofer állandóan újított, tökéletesítette szivattyúit. Legújabb modelljét 1868-ban mutatta be nyilvánosan nagy tömeg számára a városháza előtt. (Erről az eseményről Seltenhofer vízfestményt is készíttetett Häuser Károly soproni rajztanárral. A kép fametszetben az egykorú soproni újságokban is megjelent, mint egy ritka esemény képe.) Könyvet vezettek a tűzoltószerek gyártásáról is, a könyv vezetését azonban évszám nélkül kezdték meg az 1880-as évek elején. Az évszám szerint készült feljegyzések az 1897-es évben kezdődnek, de ekkorra már eljutottak a 4061-es gyártási számig. A legyártott fecskendők között találunk cséplőfecskendőket (Drehmaschinenspritzen), targoncás fecskendőket (Schubkarrenspritzen), kézifecskendőket (Tragspritzen, Buttenspritzen) és kocsifecskendőket (Wagenspritzen). Gyártmányaiknak híre az ország minden részébe eljutott. A megrendelők között olvashatjuk a következő városokat: Kassa, Nagybánya,^ Lomnic, Érsekújvár, Szeged, Szombathely, Zombor, Zirc, Pozsony, Budapest MÁV, Ruszt, Lúgos, Debrecen, Arad, Huszt, Zsibó, Máramarossziget, Igló, Szőreg. Az 1897. évi részletes lajstrom azt mutatja, hogy 80-150 között váltakozik az évi termelés. Az ötezredik tűzoltófecskendőt Nyírbátor kapta. Ekkor a cégnek már volt szabadalmazott típusú tűzoltófecskendője, s Budapesten lerakatot is létesítettek. Gyártmányaikkal az országos kiállításokon több díjat is szereztek: Pécsett 1888ban, Bécsben 1890-ben, a millenniumikiállításon 1896-ban úgynevezett nagy érmet kaptak. 1897-ben az Országos Iparegyesülettől aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon pedig arany- és ezüst érmeket szereztek. A soproni nagypolgárok közül - Seltenhoferékhez hasonlóan - sokan mecénásként is komoly szerepet játszottak Sopron városának életében. Az iparosok és a kereskedők többsége evangélikus volt. Adományaikkal is elsősorban az evangélikus egyház által működtetett, illetve fenntartott intézményeket (líceum, népiskola, diakonissza intézet, árvaház stb.) támogatták. Tárgyi adományaikkal is segítették az evangélikus egyház működését. Az 1861. év folyamán például a következő iparosok nevét találjuk a tárgyat vagy pénzösszeget adományozók lajstromában: Braun Kristóf, Braun Ferdinánd, Rupprecht János, Seltenhofer Frigyes, Lenek Samu és Lajos, Schilling Károly stb. A Seltenhoferékhez hasonló evangélikus iparos és kereskedő polgárok az egyházi és városi társadalmi események, a bálok, a hering-estélyek, a vasárnapi zenei matinék, a kaszinóbeli irodalmi felolvasó esetek, a jótékonysági rendezvények fő támogatói voltak. Irodalom Evangélikus anyakönyvek 16, 41. Csatkai Endre: A soproni harangöntés és tűzoltószerek gyártásának története. Sopron, 1942. Csatkai Endre: Régi soproni házak, régi soproni családok. Sopron, 1936. Házi Jenő: Soproni Polgárcsaládok I-IL, Budapest, 1982. Oedenburger Zeitung, 1873. évf. 111. szám. Tanácsjegyzőkönyv (Rathsprotocollum) 1815. No. 2040. Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása - a soproni „népszámlálás" és főbb eredményei tükrében. In: Kovacsics József (szerk.): A történeti statisztika forrásai. Budapest, 1957.