Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Figyelő - Böröcz Enikő: Vallomások a kegyelemről

Vallomások a kegyelemről Nem voltam egyedül. Beszélgetések az evangélikus közelmúltról II. kötet Szerkesztő: Mirák Katalin, Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) Budapest, 1999. 430 lap. Terray László - akinek szívügye a Magyarországi Evangélikus Egyház második világháború utáni története - 2000. január 26-án írt egy körlevelet Norvégiából, amelyet a fő címzetteken kívül „még néhány érdeklődőhöz" is intézett. Három dokumentumot is mellékelt a leveléhez, amelyben három „vállalkozásról" tudósította a körlevél címzettéit. Az első dokumentum egy észt evangélikus kutató, nyelvész évek óta folyó munkájáról számol be, aki „rendszeresen interjúkat készít lelkészekkel és lelkészözvegyekkel, akik a kommunista uralom alatt valamilyen formában üldöztetést szenvedtek ... Az anyagot az Észt Irodalmi Múzeum fogja megőrizni." Eleddig 2000 oldalnyi anyag, és 260 kazettányi interjú gyűlt össze. A második tudósítás arról szól, hogy egy szlovák evangélikus lelkész közel 100 nevet tartalmazó listát állított össze, a listán szereplő személyek mindegyike „valamilyen formában üldözést szenvedett". A harmadik, hasonló információt tartalmazó jelentést az Ostkirchliche Information című, Hannoverben megjelenő lap 1999. X-XI. száma hozta le. Ebben viszont arról van szó, hogy Karel Otcenasek cseh katolikus érsek szintén elkötelezte magát ezen kutatómunka mellett, és külön múzeumot szándékozik szervezni, amely „nemcsak interjúkat és feljegyzéseket tartalmazna, hanem például titokban készített kegytárgyakat, fényképeket és hasonlókat." Ami a Magyarországon, közelebbről a Magyarországi Evangélikus Egyházon belüli átfogó jellegűnek szánt kutatómunkát, illetve ennek eredményeit illeti, itt két korszakot és annak két eredményét lehet egymás mellé állítani és összevetni. Az egyik a politikai rendszerváltás előtti korszak. Ebben az időszakban egyetlen könyv jelent meg, amelyet átfogó jellegűnek szántak. (Ottlyk Ernő: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban, Evangélikus Sajtóosztály Budapest, 1976.) A rendszerváltást követő évtized eredménye is egyetlen átfogó jellegű munka, a több kisebb tematikus munka mellett. Az átfogó jellegű munka David Baer amerikai kutató angol nyelvű doktorátusa (amelyet 1999-ben fogadott el az Indiana államban lévő Notre Dame egyetem teológiai tanszéke). A szakdolgozat címe: A case study in social ethics: The Hungárián Lutheran Church in Socialism 1945-1989. A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség egyháztörténeti kutatócsoportja vállalkozásának 2. kötete ugyanazt a címet viseli, mint az első kötet. A könyv az oral history által megszabott szubjektív korlátok ellenére is képes a közelébe kerülni annak, hogy egy, a politikától meghatározni kívánt egyháztörténelmi korszakról átfogó képet adjon. Az első kötet 12 „beszélgetője" mellé újabb 11 ember lép, kilenc lelkész (Bohus Imre, Csepregi Béla, Dóka Zoltán, Fónyad Pál, Joób Olivér, Kovács Géza, a könyv megjelenése óta elhunyt Lackner Aladár, Marschalkó Gyula, és a könyv megjelenése előtt elhunyt Veöreös Imre) és két „laikus", dr. Herényi István jogász és Taschner Erzsébet, a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület diakonisszája. A nyilatkozók (Joób Olivér kivételével) közösek abban, hogy mindegyikük pályája 1945 előtt indult, és a majdnem a „kommunista vészkorszak" végéig tartott. Az új beszélgetéseket egyfelől az első kötetből már megismert személyek (dr. Cserháti Péter, Fabiny Tamás, Ittzés András, Mirák Katalin, ifj. Zászkaliczky Pál) vezették- másfelől dr. Boros Péter, ifj. dr. Fabiny Tibor és Szeverényi János személyében új munkatársak is csatlakoztak a munkához. Amint a tartalomjegyzékből kiderül, Ittzés András, Mirák Katalin és ifj. Zászkaliczky Pál a jegyzetkészítés feladatát is magukra vállalták, hogy az elkészült mű az „egyházihitvallásos" szempont mellett „tudományos alátámasztást" is kapjon. A megszólalók legidősebbje Csepregi Béla - a magyarországi ébredés jelentős munkása -, a legfiatalabb viszont a Svájcban még ma is aktívan szolgáló Joób Olivér. Ami a nyilatkozó lelkészekkel, illetve a két laikussal készített interjúkat illeti, ezek a megszólalások egységesek abban, hogy mindegyikben jelentős szerepet kap a - hoszszabb-rövidebb ideig tartó, napjainkig kihatással bíró - politikai és egyházpolitikai nyomás. A történetek minden eltérésük ellenére - egymással való vitatkozásuk mellett is közösek abban, hogy mindegyik nyilatkozó világosan utal arra, hogy a lényeg az életükben, a szolgálatukban volt, hogy a megtapasztalt politikai és egyházpolitikai nyomás mellett és ellenére az evangéliumot tovább kellett hirdetni, a szentségeket ki kellett osztani, a gyülekezeteket pásztorolni kellett, és az ehhez tartozó „konkrét kereszteket" fel kellett venni. Ez adott esetben szembenállást is jelentett, nemcsak a politikai vagy