Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Figyelő - Koncz Lajos: Bérezi Margit: Angéla zsoltára

egyházi felsőbbség, hanem még a szolgatársak irányában is. A beszélgetések végén felhangzó összegezések azonban soha nem a személyes emberi, tanítványi helytállásról szóló vallomások, hanem a Jézus Krisztusban szabadító Istenről szóló hitvallások, aki nehéz időkben is megtartja Övéit. „Ahogy az egyik nyilatkozó fogalmazta: „Az O keresztje alatt megbékül az ember, nem a bűnnel, nem a hamissággal, hanem Istennel és a sorsával". Vagy egy másik vallomás: „Egész életemet a jogász és a keresztyén ember, az igazság és a szeretet kettőssége határozta meg. Vallom, hogy a kettő nem kibékíthetetlen, nem ellentmondásos, nem független, hanem egyenesen eltéphetetlen egymástól. Naponta imádkozzunk: »... tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!« Az Úristen kétezer éven át gondot viselt az egyházra. 0 mentette meg, és nem a mi magatartásunk. Bízzunk Benne!" A könyv szerkesztője - Mirák Katalin az Előszóban két interjúra külön is kitér, mondván, hogy ezek egyfajta „kakukktojás"nak tekinthetők a maguk nemében. Az egyik a Joób Olivérrel készített interjú, amely azonban - ha Joób Olivér „hazai" pályafutását tekintjük - mindenképpen beleillik a kötetbe, sőt a külföldön vele történtek a hazai történések külföldi folytatásainak is tekinthetők. Ellenben a másik, a Veöreös Imrével készített interjú valóban sok kérdést vet fel. Az első kötetben szereplő Buchaila Ödönnel készült beszélgetéshez hasonlóan, nemcsak az oral history által eleve adott korlátok, hanem a beszélgetéshez felhasznált „egyéb" források „elégtelensége" miatt nem sikerülhetett reális képet megrajzolni. Az Állami Egyházügyi Hivatal (AEH) megmaradt anyagának áttekintése, a BM-levéltár, a fővárosban és a megyeszékhelyeken őrzött hasonló anyagok megfelelő anyagainak a bevonása sokat segíthettek volna. Buchalla Ödön és Veöreös Imre esetében „meghatározó", a többiek esetében „árnyaló" jelleggel, de mindenképpen tisztázást elősegítő módon. Az említett források hiánya miatt a Veöreös interjú Ordass Lajosra, az 1948-as, majd a későbbi egyházi helyzetre, illetve önmagára vonatkozó részei egy nagyon szubjektív kép megrajzolásához voltak elegendők. A „külső" források figyelembe vétele ezért nagyon szükséges lenne. Annak ellenére „is", hogy ebben a második kötetben világosan felfedezhető az a vonal - amely az első kötetben még nem érhető tetten -, hogy ti. a nyilatkozók részéről elhangzó kritikák nemcsak a múlt egyházi korszak politikai és egyházi vezetőit, és azok munkatársait érintik, hanem egyes hitvallókat is, azután a jelenlegi vezetőket, de az ellenzék konkrét csoportját is. Mindez azt mutatja, hogy a személyi, történelmi, egyháztörténelmi „igazságok" közelébe kerülés csak nagyon kemény munkával lehetséges. Ezen a háttéren üdvözlöm örömmel a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség egyháztörténeti kutatócsoportjának azt a további tervét, hogy a jövőben több helyről összegyűjtött dokumentum-köteteket kívánnak összeállítani. Bizonyos, hogy a dokumentumokról is sokat fogunk vitázni, de ez nem változtat azon az igazságon, hogy a munkát - mind a saját, mind a jövő egyházi nemzedék evangéliumhirdető és egyházépítő, és az egyházi légkört tisztító munkája megkönnyítése érdekében is - folytatni kell. Böröcz Enikő evangélikus lelkész/tudományos munkatárs Rendhagyó recenzió - Részlet Dr. Koncz Lajos nyugdíjas kanonok olvasói leveléből Bérezi Margit: Angéla zsoltára című könyvéről „Megrendítően szép és nagy lélekről tanúskodó könyvét igaz hálával köszönöm ... Hogy a könyv megérkezése után nem postafordultával írtam, annak oka az a megbecsülés, melyet vallomásos könyve iránt éreztem, amelyhez hasonló igen kevés volt még a kezemben. És csak a becsületes, beleélő, együttérző figyelmes végigolvasás után tartottam lehetségesnek a valamelyes reflexiót, értékelést. S ez egyáltalán nem egy megszokott könyvértékelés, amilyen műfajból számtalant kellett már írnom publikációs célra is. Legalapvetőbb vallomásom (s ez a könyv csak efféle mélységet, vagyis őszinteséget érdemel!), hogy kevés mű volt rám ilyen megrázó szubjektív hatással. Ebben biztosan benne van az egyéni érintettség - kezdő papi életemből, de a papi sorsközösség szempontjából is. Tisztelet és hála a megírás bátorságáért, az élveboncolás önkínzásáért olyan örvényes titkokról, mint Isten-hitünk története, válságai, szenvedései, a csillapíthatatlan szomjúság a keresésre, a találkozások boldogsága és az elvesztések élet-rendítő drámái. A szubjektív vívódásai mellett egyházi, papi szolgálatának egzisztenciális gyötrelmei, meg a feleség és édesanya szenvedé-