Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - Ecsedi Zsuzsa: Evangélikus énekeskönyvünk böjti és húsvéti énekei

64 THESAURUS ECCLESIAE ECSEDI ZSUZSA Evangélikus énekeskönyvünk böjti és húsvéti énekei Bár arra kaptam felkérést, hogy Martin Luther böjti és húsvéti énekeiről írjak a Credo folyóirat olvasóinak, az énekanyag áttekintése után úgy bővítettem a témát, hogy nemcsak Luther, hanem a lutheri reformáció első generációjának legfontosabb énekeit tekintjük végig. - . Ha ugyanis megvizsgáljuk énekeskönyvünk azon' részét, amely az egyházi évet követi végig, láthatjuk, hogy Luther életműve meghatározó; minden fejezet, minden ünnepkör élén a Luther-énekek állnak. Egyetlen kivétel van, a „Böjt, nagyhét". Ennek oka, hogy Luthernak egyetlen olyan éneke sincs, amely megállna Nagypéntek történéseinél; számára a szenvedéstörténet és a feltámadás eseménye nem választható szét, Krisztus szenvedését húsvéton keresztül szemléli. Húsvéti énekeiben, amelyek tartalmilag és nyelvi formálásban is legjellegzetesebb költeményei, mindig találunk visszautalást Krisztus passiójára. Vegyük először szemügyre, miért, hogyan is keletkeztek a reformáció korának gyülekezeti énekei, milyen forrásokhoz nyúlhattak Luther és munkatársai. Annak magyarázata, hogy miért volt szükség hirtelen egyre több anyanyelvű, istentiszteleten, liturgia keretében énekelhető gyülekezeti énekre, a reformáció teológiai tanításában és zenéről vallott felfogásában keresendő. A középkor folyamán ugyanis úgy módosult - a mi szemszögünkből mondhatnánk azt is: torzult - a liturgia, hogy a gyülekezet teljesen kiszorult belőle, passzív hallgatásra volt „ítélve". A szertartás latinul folyt, így egyre kevesebben voltak képesek követni, miről is van szó. Luthernak az a törekvése, hogy a gyülekezetet, Isten összegyülekezett népét újra aktivizálja. Ehhez viszont énekekre volt szükség. Tudnunk kell, hogy a középkorban is énekelt a nép a saját nyelvén, de ezeknek a népénekeknek csak paraliturgikus szerepük volt. Ez azt jelenti, hogy csupán megtűrték őket a hivatalos mise- vagy zsolozsmaszertartás peremén. Tehát főleg a népi vallásgyakorlás alkalmain és a körmeneteken énekelték ezeket az elsősorban húsvéti és karácsonyi témájú énekeket. Most viszont a gyülekezeti énekek teljes jogú helyet kapnak a liturgiában. Nézzük meg, hogyan zajlik ez a folyamat. Luther a gyülekezetet újra a liturgia hordozójává, résztvevőjévé akarta tenni, ahogy ez az óegyházi időkben volt. Ezt úgy érte el, hogy a liturgikus tételeket gyülekezeti énekekkel helyettesítette. Az 1523-ban keletkezett Formula missae-hen általánosságban így ír erről: „Azt akarom, hogy sok olyan német énekünk legyen, amelyet a nép a mise alatt énekelne, vagy a Graduale mellett, a Sanctus és Agnus mellett. Mert ki kételkedik abban, hogy az olyan énekeket, amelyeket manapság a kórus énekel, annak idején az egész templom, az egész gyülekezet énekelte?" A Deutsche Messe-hen, 1526-ban már konkrét utasításokat találunk: „Kezdésként egy (geistlich - lelki, vallásos) éneket vagy egy német zsoltárt éneklünk az első tónusban, erre a Kyrie eleison-t (háromszor)" majd „az epistolára egy német éneket 'Nun bitten wir den heiligen Geist' vagy egy másikat, az egész kórussal" és „az evangélium után az egész gyülekezet énekli a hitvallást németül: 'Wir glauben all an einen Gott'." E háttérmagyarázat után nézzük a forrásokat. Luther ugyanis mindent meg akart őrizni, ami az új keretek között is használható, természetesen a dallamokat is.