Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Jancsó Kálmánné: Gondolatok és emlékek a győri evangélikus iskoláztatás múltjáról és jelenéről

is az én feladatom lesz. Körülbelül egy év múlva döntöttem úgy, hogy elvállalom az intézmény vezetését. Eletem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy megér­hettem, és aktív részese lehettem a győri evangélikus iskola újraindulásának. A helyi adottságokat számba véve (az épületegyüttes lehetőségei, a város, a gyü­lekezet lélekszáma, a várható gyermeklétszám) alakult ki az az iskolafejlesztési el­képzelés, ami - az eredményeket ismerve - jónak, megalapozottnak bizonyult. Persze akkor még csak hipotéziseink voltak a lelkesedés és a tenniakarás mel­lett. Győrben több mint négy évtizede megszűnt az egyházi iskola, sem fenntartói, sem pedagógiai tapasztalataink nem voltak. Mindenképpen építeni kívántunk az evangélikus nevelés és a győri iskoláztatás hagyományaira, de az is világos volt, hogy nosztalgiából az ezred végén nem lehet iskolát alapítani. A lehetőségeket kihasználva terveztük meg azt az intézményrendszert, amelyik az óvodától az érettségiig - egy intézményen belül, de helyileg elkülönítve - egy nagy ívű oktatási-nevelési egységet alkotva biztosítja a keresztyén értékrendű ne­velés folyamatát. Ennek az elképzelésnek adott formát az óvoda és általános iskola beindítása, és régóta dédelgetett álomként majdan a gimnázium kialakítása is. Ak­kor egyikünk sem gondolta, hogy olyan rohamos lesz a fejlődés, hogy a gimnázium beindítása már 1994-ben elkezdődhet. A megvalósulás Első lépésként 1991 őszén egy csoportban, néhány kisgyermekkel, megkezdte műkö­dését az evangélikus óvoda. Folyamatos fejlődés eredményeként működésének kilen­cedik évében három csoportban a 86 kisgyermeket vettünk fel, a létszám elérte a maximumot. Ebben a gyerekszegény világban óvodánkban és iskolánkban is jellem­ző a túljelentkezés. A létszám a helyhiány miatt az óvodában nem emelhető. A nyolcosztályos általános iskola 1992 szeptemberében indult, miután az egy­házközség visszakapta az iskola épületét. A Bartók iskolát kiköltöztették, így telje­sen tisztán lehetett szervezni az iskolát. Izgalmas időszak volt, már kiírtuk a taná­ri pályázatokat és még nem tudtuk, lesz-e egyáltalán gyerek. Fejest ugrottunk az üres medencébe, de Isten akaratából megtelt a medence: jelentkezett elég lelkes ta­nár és 156 gyerek. Ma 311 általános iskolás és 150 gimnazista tanul iskolánkban, 18 tanulócsoportban. Az általános iskola első tagozatán (1-4. osztály) párhuzamos osztályok működ­nek, az általános iskola felső tagozata (5-8. osztály) egy-egy osztállyal megy tovább. A nyolc tantermes épület már a második évben kicsinek bizonyult, szükségmeg­oldásokat kellett keresnünk a tanulócsoportok elhelyezésére. A Konvent minden használható helyiségét megrohamoztuk. Gyermekzsivajtól lett hangos az ódon templom udvara, de hétfőnként és nagy ünnepeken rég nem látott az Öregtemplom ennyi gyereket, szülőt. Az intézmény fejlesztését az tette lehetővé, hogy az egyházközség 1994-95-ben visszakapta kiürített állapotban a Rát Mátyás tér 1. szám alatti, háromszintes épü­letet, a régi püspöki palotát. Egyik tűzfalával egybeépült az iskolával, így össze le­hetett nyitni, és át lehetett alakítani iskolai célokra. Megint jelentkezett az üres medence szindróma. A tervezés során - melyben már helyet kapott a nyolcosztályos gimnázium is - még nem tudtuk igazán, miből tud­juk megvalósítani az építkezést. Végül 1995-ben az Országos Egyház támogatásával megkezdődhetett az átalakítás. Négy ütemben 1998 késő őszére készült el az egye­di és minden igényt kielégítő épületegyüttes. Ennek az építkezésnek is külön legen­dái vannak. Legfőbb gondunk az volt, hogy a gyerekekkel együtt éltük át - baleset

Next

/
Oldalképek
Tartalom