Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Jancsó Kálmánné: Gondolatok és emlékek a győri evangélikus iskoláztatás múltjáról és jelenéről

JANCSÓ KÁLMÁNNÉ Gondolatok és emlékek a győri evangélikus iskoláztatás múltjáról és jelenéről Az intézmény indításának előzményei Most, amikor e sorokat írom, már kissé távolról szemlélem a győri evangélikus iskola életét, hiszen harmincnyolc munkás esztendő után 1999. nyarán nyugdíjba mentem. A következőkben az utolsó nyolc év történéseire emlékezem, ez volt az az időszak, amely szorosan összefonódott az intézmény megszervezésével és újraindításával, a nagy építkezéssel. Egy nehezebb időszakban férjemtől kaptam azt az igét, melyben Dávid király fiát, Salamont bíztatja: „Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el nem távozik." I. Krón. 28.20 (Károli fordítás) Ez az ige, a benne lévő ígéret segített utamon, hogy emberileg lehetetlennek tűnő feladatok elvégzésére vállalkozzam, és azt véghez is vigyem. Az újraindulás óta eltelt kilenc-tíz esztendő történelmi léptékkel mérve nagyon kevés idő, országunk, egyházunk, gyülekezetünk és éledő, induló és gyorsan fejlődő intézményünk számára mégis sorsfordító és meghatározó volt ez az időszak. Néhány hónapja alkalmam volt olvasni Kovács Géza nyugalmazott győri lelkész egyháztörténeti munkáját, mely a győri gyülekezet és iskola történetét dolgozza fel a 16. század közepétől az 1782. évi türelmi rendelet megjelenéséig, illetve az Öregtemplom szenteléséig. Ebből a kiváló munkából kitűnt, hogy a reformáció magyarországi elterjedése óta a győri gyülekezet és iskola története szervesen összefonódott. A történelem viharai közepette, az ellenreformáció évtizedei alatt több esetben próbálták rendeletekkel, hatalmi szóval lehetetlenné tenni a győri gyülekezet és iskolája életét, amely ennek ellenére minden esetben - sokszor hosszú évtizedek után - újra éledt, és szinte hihetetlen gyorsasággal regenerálódott. Az egyházakat és intézményeiket kétségkívül az elmúlt évtizedekben sújtotta leginkább a szétszóródás és lassú kipusztulás veszélye. Az egyház munkáját háttérbe szorították és kínosan ellenőrizték, iskoláinkat elvették s nem is reméltük, hogy ez valaha még másképp lesz. Emberi értelemmel fel sem fogható az a hirtelen jött történelmi pillanat, mely egyik napról a másikra megváltoztatta ezt a helyzetet. Az évtizedekig tartó hallgatás után a szabadság váratlanul és készületlenül érte az egyházakat és a gyülekezeteket. Az egyházi ingatlanok visszaadásának lehetőségére azonnal megmozdult a győri gyülekezet is. Az Öregtemplomot körülölelő épületegyüttes egyik részében, az 1936-ban épült fiúiskolában az államosítás óta egy híres ének-zenei általános iskola működött. Ezt az épületet, és a mellette álló volt püspöki palotát iskola céljára kérték vissza. 1990 késő őszén kért fel a gyülekezet elnöksége, hogy segítsek megtervezni az iskolát. Én akkor egy győri ének-zenei általános iskola igazgatója voltam, volt elég tapasztalatom az iskolák szakmai, vezetői munkájáról. Nagy örömmel és lelkesedéssel kezdtem hozzá a tervezéshez. Akkor még nem is sejtettem, hogy a megvalósítás