Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Reuss András: Egyház és társadalom kölcsönhatása

ség és feladat. E ráhatás tartalma hármas: 1) Kijózanítás: Rá kell mutatni, hogy a szekuláris világmegváltó elképzelések illúziók, hamisak, megtévesztők. Az ember nem válthatja meg önmagát. Minden ilyen program vagy ideológia hiú ábránd. Nem lesz olyan emberi fejlődési fokozat, amely már maga a tökély. Minden új megoldás új kérdéseket is felvet és új problémákat okoz. 2) Felelősségre emlékeztetés: Egymásra bízottak vagyunk. Az ember nem ura a világnak, hanem számadással tartozik, nemcsak a történelem, az utókor vagy a társadalom, hanem az élő Isten előtt is. 3) Remény keltése: A világnak szerető Atyja van, ezért lehet és jó élni, s lehet újulásért fáradozni. Mivel a közgondolkodás vonzása olyan nagy, hogy hatása alól az egyes ember aligha vonhatja ki magát, a teológia azzal segíthet, hogy az embernek a valós helyzetét felméri és alternatívákat ajánl. Hiszen a teológia nem állhat csak elvekből, hanem emberi életté kell lennie. Ide tartozik a szociális kérdéssel való foglalkozás is. A teológiának is feladata olyan megoldások keresésén fáradozni, amelyek egyrészt megfelelnek a keresztyén emberképnek, másrészt megvalósíthatóak. Mit adjon a társadalom a teológiának? Adhat-e egyáltalán valamit? A társadalom mindenek előtt biztosíthatja a teológia működésének a külső zavartalanságát. Jó lenne itt főként a békére, a törvényes rendre gondolni. Csak szükségképpen az anyagi feltételekre. A társadalom továbbá - mint a tudományos, művészeti, gazdasági, politikai és erkölcsi formák összessége, - hathatósan segíthet annak a világnak a megismerésében és megértésében, amely a teológia szituációja.

8 Nem utolsó sorban hasznos szolgálatot tehet a társadalom a teológiának a maga egyház-, vallás- és teológiakritikájával. Még akkor is, ha ez a kritika nem tárgyilagos, hanem ellenségesen elfogult, olyan tükröt tart a teológia elé, amelyre érdemes kritikusan figyelnie. A bevezetőben említett és Niklas Luhmann nevével fémjelzett társadalom-felfogásban, ha egyáltalán van helye az egyháznak és a teológiának, akkor legföljebb, mint egy alrendszernek sok más alrendszer mellett. E felfogás szerint az alrendszerek önállóan működnek, az emberek az egyik vagy a másik alrendszer részei. A teológiának a teljességre vonatkozó verbális igényével a szociológiai tapasztalat az igény redukált megvalósulását állapítja meg. Ezek szerint teológia és egyház egy univerzális frazeológiával és igénnyel fellépő partikuláris tényező. Nehéz hatásos érveket találni e megállapítással szemben. Ez a megállapítás is a teológia és az egyház elé tartott tükör. Nem változtat a tényeken, ha nem mernek belenézni. A teológia ugyanakkor mégis látja egyrészt annak szükségét, hogy az embernek rálátása legyen az egészre, túl a jelen horizontján. S nemcsak az isteni örökkévalóság, hanem az emberi nemzedékek távlatában is. A teológiának másrészt küldetése, hogy az embert nézze, abban a tudatban, hogy ennek a feladatnak csak Istenre is tekintve tehet eleget. Sem a teológia, sem az egyház nincs abban a helyzetben, hogy világ- és emberképét, vagy megoldási javaslatait másokra erőltesse. De feladatuk, hogy a reájuk bízottat az adott kontextusban adják tovább és így a társadalom valóságát a megújulás értelmében alakítsák. Jegyzet 1. Edgar Alimén (Linköping) 1999. március 8-án Budapesten a 20. századi svéd teológiáról tartott vendégelőadása szerint. 2. Andorka Rudolf, Bevezetés a szociológiába, 1997, 75-77. 3. Lásd Andorka Rudolf, Bevezetés a szociológiába 1997. tartalomjegyzékét.