Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Tóth-Szöllős Mihály: Sokoldalú egyházi életünk

4. A két alapvető fogalmat inkább túl tág, mint túl szűk értelemben használom. A teológia „Isten igéjének tudománya, Isten igéjének gondolkodó, tudományos, komplex megszólaltatása," még az egyházi igehirdetés és keresztyén életfolytatás értelmében is. A társadalom „az egyházat és a teológiát körülvevő profán világ, nemcsak mint állami hatalom, hanem mint közgondolkodás, közvélemény is." Vö. korábbi, hasonló tárgyú tanulmányommal: Egyház, teológia, társadalom. Lelkipásztor (65) 1990/4, 108-110. 5. Bernhard Lohse, Die Kooperation von Kirche und Staat unter Konstantin. In: Christentum und Gesellschaft. 1969. 145. 6. Paul Tillich, Rendszeres teológia, Budapest, 1996. 24. 7. Idézi figyelemre méltó cikkében Szabó József, „...az evangéliumot - tisztán..." Lelkipásztor (32) 1957/4, 214-217. 8. Paul Tillich, Rendszeres teológia. Budapest, 1996. 24. * * * TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Sokoldalú egyházi élet Pillanatkép a magyarországi evangélikus egyházról Miért van egyház? Mi az egyház feladata? Ezekre a kérdésekre ma már többé-kevésbé egyöntetűen kapjuk a feleletet: tisztán és igazán hirdetni az evangéliumot! A folytatásban már elágaznak a vélemények. Nem feladatom most ezek csokorba gyűjtése, csupán két végletet említek. Csak az evangélium! Minden más feladat idegen az egyháztól, elveszi a figyelmet a fődologról, az Isten országa keresésétől. Pozitív tartalma lehet ennek a felfogásnak az, hogy az evangélium hirdetését, a missziót helyettünk senki más el nem végezheti. Ha azonban az elmúlt, egyházat korlátozó időkre nézünk vissza, ez azt jelentette, hogy bezárták az egyházat a templom falai közé, ott imádkozzanak és végezzék szertartásaikat, de a társadalom, az ország egész közösségére ne legyen hatása a keresztyénségünknek. A másik véglet az, amikor elhalkul az evangélium, megerőtlenedik a misszió és az egyház minden területen, sokszor ide-oda kapkodva igyekszik „megmutatni magát". Erre is találunk az egyház történetében példákat, a liberalizmus korában, a kultúrprotestantizmus kísérleteiben. Ebben a rövid írásban megkísérlem egyházunk mai életét bemutatni. Kiindulásom ez: ahol az evangéliumot hirdetik, ott annak hatásával nem csupán a hit felgerjedésében és erősödésében kell számolni, hanem azzal is, amit egy rövid kérdésben így fogalmaznak meg, akik ide eljutottak: Mit tegyek? Hol használhatom fel erőmet, tudásomat, energiámat, melyre Krisztus megszabadított? Erre a kérdésre pedig választ kell adni. Szükség van tehát az egyházban „szervezésre" és „lebonyolításra", hogy ki-ki a kapott talentuma szerint találjon feladatot, vállaljon munkát, de ne csupán amatőr kezdeményező legyen, hanem értő módon, mások segítségével, tapasztalatok átvételével tudjon a közösségben valóban „szolgálni". Ha egyházunk közéletét figyeljük, azt kell mondanunk, amit a címben is megjelöltem: sokoldalú. Mivel nem mindig és nem mindenki számára látható és megfigyelhető az a mozgás, mely egyházunk közéletét jellemzi, megkísérlem „csokorba kötni" azokat a tényeket, melyek ezt megvilágítják. Ez év áprilisában Révfülöpön felszenteltük egyházunknak egy új - eddig még hiányzó - intézményét, az Evangélikus Oktatási Központot. Néhány hónap alatt már látszik, mennyire szükség volt rá. A mintegy száz férőhelyes központban minden