Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - Latin-Amerika: Idejétmúlt-e a felszabadítási teológia?

A kemény fizikai munkára alkalmatlan indiánokat hamarosan néger rabszolgákkal is pótolták, akiket három évszázadon keresztül hurcoltak be Afrikából. Az ő sorsuk még borzasztóbb volt, mint az indiánoké. A misszionáriusok megpróbáltak testi-lelki segítséget nyújtani nekik, ennek köszönhetően szinte mindegyikük megkeresztelkedett. A gyarmatosítás idejének egyháza alapjában véve egységes képet mutat LatinAmerikában. A XLX. század elején függetlenítették magukat a gyarmatok anyaországuktól, új államok alakultak. A függetlenségi háborúk alatt a klérus jelentős része elhagyta a térséget, és visszatelepült Európába. A gyakran egyházellenes új kormányok kisajátították az egyházi birtokok és egyéb javak jó részét, korlátozták a papok tevékenységét. Később egyes államokban a katolicizmust államvallássá tették, máshol pedig súlyos egyházüldözés is fellángolt (pl. Mexikó, 1915.). A XIX. század második felétől özönlöttek az európai bevándorlók Latin-Amerikába. Mintegy 90 százalékuk megkeresztelt katolikus volt. Viszont nagyon kevés pap érkezett, a lelkipásztorhiány egyre nagyobb lett. A XX. század elején a protestantizmus is megjelent a régióban, és lassan teret nyert. Az egyház Latin-Amerikában rendkívül szorosan összefonódik a nép történelmével, kulturális, szociális, gazdasági és politikai viszonyaival mind a mai napig. Latin-Amerika ma A koloniális korban létrejött társadalmi és gazdasági rendszer ma is rányomja bélyegét a földrészre. A nagybirtok és a gazdasági élet egyéb tényezői most is kevesek kezén összpontosulnak. A népesség igen nagy része kiáltóan igazságtalan nyomorban él. A latifundium nemcsak gazdasági egység, hanem a társadalmat alapvetően meghatározó századok folyamán megmerevedett tényező. A nagybirtokokon folyó termelés exportorientált, monokultúrás jellege miatt az élelmiszer-termelés menynyisége elmarad a szükségestől, ami a tömegek rosszul tápláltságának, olykor éhínségeknek az előidézője. A földéhség miatt milliók emigrálnak a nagyvárosokba a kedvezőbb életfeltételek reményében, ahol azonban szintén csak a munkanélküliség vár rájuk, sőt lakáshelyzetük is kilátástalan: a fejlődő országok nagyvárosainak peremére oly jellemző slumnegyedekben avagy favellákban élnek. A lakosság 80 százaléka nincstelen, 30-35 százalék az analfabéta! Az igazságtalan helyzet miatt napirenden vannak az erőszakosságok, a rendet sokhelyütt csak katonai erővel lehet fenntartani. Mindezt súlyosbítja a latin-amerikai országok világgazdasági helyzete: az elmúlt évtizedekben folytatott fejlesztések, iparosítások tőkeigénye miatt az országok súlyosan eladósodtak (lásd adósságválság a '80-as években), fejlett országoktól való függésük tovább nőtt. A világkereskedelembe elmaradott áruszerkezettel kapcsolódnak be, elsősorban nyersanyagokkal, ami miatt rendkívül ki vannak téve a világpiaci áringadozásoknak. Jelenleg az olyan szervezetek, mint az IMF (International Monetary Fund - Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank olyan fejlődési pályákat kényszerítenek rájuk, melyek által a gazdaságuk várhatóan talpra állhat, ám ezt a közkiadások rendkívül szigorú korlátozásával, csökkentésével kívánják elérni, tehát megint a legszegényebbek (a népesség 80 százaléka!) fogják húzni a rövidebbet. Az egyház felismerte ezt a helyzetet, és vállalta, hogy küzd az igazságtalanságok és a szegénység ellen. Ennek programját a sajátosan latin-amerikai felszabadítási teológiák képviselik.