Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - A misztika felé fordulás - kitörési kísérlet aracionalizált kereszténységből

CREDO: Van-e szerepe a Bibliának ezekben a gyakorlatokban ? - Nagyon fontosnak tartjuk a Szentírást. Sokat olvassuk. Nekem is mindennapi kenyerem, hiszen Isten egyik eszköze lehet közöttünk. Megszólalhat O. - A kapcsolatom Istennel azonban nem egy könyvvel való kapcsolat, személyes a kapcsolatom. Neki mondom: Itt vagyok Uram, szólj hozzám. - A Bibliában olvasottakkal kapcsolatban tudok imádkozni is. A kapott gondolatokon tudok elmélkedni. Egy-egy ige olvasásakor jó érzés is eltölt, öröm, jó érzés jár át, igazi öröm. Ez már nemcsak szavakban megfogalmazott imádság, „érzelmi imádságnak" hívom, már több, mint meditáció. Itt már egészen jelen vagyok, az 0 jelenlétében és a teljes ráhagyatkozás érzését élem át, ez már több, mint a szavak imádsága. Már egész lényemmel imádkozom - boldogan. CREDO: Hol lehet a mai meditációs gyakorlatoknak veszélye ? - 10-15 perces meditációval, elcsendesedéssel kezdünk. Ez még senkinek sem lehet megterhelő. A lelki gyakorlatoknak felelős vezetője van. Neki kell figyelni arra, ha valakinek nehézségei vannak. - Otthon a hétköznapi elcsendesedésben senkinek sem árthat, ha fél vagy egy órát csendben vagyok... Sokszor hallom és olvasom, hogy a meditációs gyakorlatok keleti vallások sajátjai, nincs közük a kereszténységhez. Amennyire én tudom, a kereszténység története során mindig voltak, akik rendszeresen meditáltak, sokat imádkoztak, és ez nem ment aktív kereszténységük rovására. - Természetesen vannak alapvető különbségek keleti vallások meditációs gyakorlatai, és a keresztény meditáció között. A keleti meditáció nem személyhez kötött - a keresztény gyakorlat a személyes Isten jelenlétében történik. A keletiek teljesítményorientáltak: valamit el akarnak érni. A keresztény meditáció a ráhagyatkozásból áll! Isten formál. Az önmegváltás is veszély lehet keleti befolyásként, Krisztus megváltása helyett. A keresztény meditációban Isten jelenlétébe helyezem magam, nem kell semmit teljesítenem, Isten visz végbe bennem minden jóra való változást. O nem eszközöm, én lehetek az Ő eszköze, a keresztény meditáció nem mágia, ahol Istent befogom szekerembe: legyen meg az én akaratom. Éppen fordítva: Legyen meg a Te akaratod, - Atyám! Megköszönöm, ha valaki figyelmeztet a veszélyekre, de nem élek állandó veszélyérzetben, félelemben. Isten szeretete kiűzi a félelmet, felszabadít minden szorongás alól... CREDO: Mit jelent, hogy nincs egyedül? Mit jelent az útitársak tartása? - A lelkigyakorlatokon úgy érzem, hogy társaimmal egy nagy közös erőtérben vagyok. Jézus Krisztus védő-ernyője alatt - ezért a lelkünk összeér, s mi Jézus Krisztus uralma alatt már hordozni is tudjuk egymást. CREDO: Most - ennyi tapasztalat után - hogyan szólítja meg Istent? - Ugyanúgy szólítom meg, mint eddig: Uram, Atyám, Miatyánk. A szavakkal történő imádkozás megmaradt, mint eddig talán kissé rövidítettem - nem akarok mindig én beszélni. O úgyis érti, engedem, hogy Isten szólaljon meg. A mélyebb belső imádságban már nem kell megszólítanom, egyszerűen Isten jelenlétében vagyok. Legfeljebb ennyi az imádságom: Itt vagyok, Uram, - vagy szólj, Uram, hallja a Te szolgád. CREDO: Hogyan látja önmagát az élő Isten jelenlétében? - Értéknek élem meg magamat. Isten teremtménye vagyok. Istené, aki szeret, elfogad, úgy, ahogyan vagyok. Ezért tudom még magamat is elfogadni. Ez nem jelenti, hogy elnézem magamnak rosszaságaimat, bűneimet, de hagyom, Ő alakítson. Be-