Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - A misztika felé fordulás - kitörési kísérlet aracionalizált kereszténységből

le szeretnék simulni velem való terveibe, akaratába. Nekem már semmit sem kell teljesítenem, hogy azután szeressen, csak időt kell adnom Istennek, hogy tehessen velem, amit akar. Túrmezei Erzsébettől is így tanultam: Most nem sietek - most nem rohanok, most nem tervezek... csak engedem, hogy szeressen az Isten... Most megnyugszom, most elpihenek, békén, szabadon, mint gyenge gyermek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten... s míg ölel a fény, és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen, erő, győzelem... * * * Megköszönöm a beszélgetést. Nem tudom mindenestől összefoglalni. Átélem, hogy először tartanak, hogy én is tartója lehessek másoknak. Teneo quia teneor, és már tudom, hogy Istenről nemcsak tudni szabad valamit. Isten elé lehet állni és csodálni Őt. O nagyobb a mi szívünknél és értelmünknél is. F. Gy. - HK * * * SCHOLZ LÁSZLÓ Megengedhetetlen Józanul szemlélve joggal véled: Semmivé poriasz omolván rögre. Úgyde akkor vedd hozzá: örökre Magyarázatlan maradt az élet! Röpke esti fohász Csak Áment mondtam. Hármat összesen. Azt is ernyedten, erőtelen. Tudtam, tudja az Isten, miket kérnék S az Ámen előtt mind-mind odaér még.