Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - A misztika felé fordulás - kitörési kísérlet aracionalizált kereszténységből

lát - amely komolyan veszi ősei tanítását - fenyeget az a veszély, hogy Istenről mint tárgyról szól, „tantárgyról" (De deo). „Isten eszméről" szólnak mások, Isten­hipotézisről. Ma keresztül-kasul a tradíciókon, felekezeteken, hitvallásokon, az az igény jelentkezik, hogy az ember az élő Istennel legyen kapcsolatban. Nekünk nem „Isten-kép" kell, hanem az élő, jelenlévő Isten előtt akarunk megállni, élő embe­rekként. Vele akarunk találkozni, aki jelenlévő, cselekvő Isten (Deus in actu), aki­vel személyesen beszélgethetünk, aki szavával megszólít, aki formálja, alakítja éle­tünket. A másik gyökér: Bonyolult századunkban, a gyakran reményvesztett, csa­lódott embert, aki a kétségbeesés szélén áll, egy „agyonintellektualizált", abszt­rakt teológia nem vigasztal'. Olyan Isten kell, aki osztozik kételkedéseinkben, és mégis bátorít. Megjegyzendő, Luthert sem, Pascalt sem érdekelte igazán a filozófusok istene, s az ő életérzésük, Isten-élményük jelentkezik újra korunkban, mint ahogyan búvó­patakként ez az egész egyháztörténetben megvolt, s időnként elő-elő bukkant. Most ismét ennek lehetünk tanúi. CREDO: Egy ugyanilyen igényű könyvek között élő keresztény testvérünket, hűsé­ges olvasónkat kérdezem kereséséről, és hasonló érdeklődésű emberek közösségében szerzett tapasztalatairól: - Először néhány könyv keltette fel érdeklődésemet, ezek egy része gyakorlati taná­csokat adott a szemlélődő lelki gyakorlatokról, majd találkoztam egy közösséggel, amelynek programfüzetén a következő idézetet olvastam Loyolai Ignáctól: „Kevés ember sejti, mivé alakíthatná őt Isten, ha fenntartás nélkül rábízná magát a kegye­lem vezetésére." - Hálás vagyok, hogy ezzel a lehetőséggel éltem, és olyanok közé kerültem, akik feltétel nélkül elfogadtak, mintegy érzékeltetve, hogy Isten is így fo­gad el... CREDO: Milyen eszközök állnak e közösség rendelkezésére az Istennel való kapcso­lat létrehozására 1 ? - Kapcsolatot létrehozni Istennel sem én, sem mi magunktól nem tudunk. Isten akar kapcsolatba lépni velünk. Nekem annyi a feladatom, hogy egyszerűen jelen le­gyek az O jelenlétében. Fogadóképes, nyitott lélekkel. Ehhez segítettek hozzá azok a gyakorlatok, amiket végzünk, elsősorban a meditáció. Odaszánt idő és csend szük­séges ehhez. CREDO: Szótárukban szerepel a koncentráció és a lazítás is - ez mit jelent? - Nem is gondolnánk, milyen fárasztó lehet a meditáció. Állandó koncentrálást igényel, ezért szükséges az időnkénti lazítás, elengedés. Érzéseim és gondolataim is elterelhetik figyelmemet. Ezért el kell engednem múltba vagy jövőbe kalandozó gondolataimat, s arra kell törekednem, hogy a jelenben legyek a Jelenlévő előtt. Egyik ajánlott módszer, hogy lélegzetemre figyelek, ez a természetes életjelenség a jelenben történik, ebben a pillanatban. így érthetjük meg azt az igét, amit már is­merünk: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk." Benne lélegzünk is... CREDO: Használják a megtartatás kifejezést is. - Hogyan értik ezt? - Teremtőm tart kezében, Rá hagyatkozhatom. Legyen minden úgy, ahogyan O akarja. O hordoz, tart és megtart engern. Elfogad, amint vagyok. Hagyom, engedem: vigye végbe rajtam, bennem azt, amit O akar. - Formáljon engem tetszése szerint. A Vele való összhang, ráhagyatkozás önmagammal is összhangba hoz, másokkal is harmóniát teremt. Nagyobb lesz türelmem, nyitottabb leszek, elfogadó - hiszen O is türelmes, nyitott és elfogadó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom