Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.
Mai jelenségek - Harmati Gergely: Új kísérlet a filozófiában - közelítés a teológiához
renciájának biztosításában? Vajon fellelhető-e valamilyen szabályszerűség a nyelvi eszközök felhasználásának módjában egyes szerzőknél? Amikor Cossutta által vezetett kutatócsoport Bergson egy találomra kiválasztott előadásának „sztratigráfiáját" (földünk rétegződéseinek grafikus rögzítése, geológiában a rétegtan) vizsgálta, akkor valójában e kérdéseket fogalmazta újra. Kijelöltek egy nehéz szöveget 22 és nyelvi tulajdonságainak megfelelően síkjaira szelték a narrációt. Az első megállapítás így hangzott: Bergson írása paradoxális jelleget mutat, mivel az elmélet ellentétben áll a kifejezéséhez szükséges filozófiai írásmóddal, illetve a nyelv használatáról kialakított elképzeléssel általában. Ezt a jelenséget „Bergson filozófiai kifejezésének paradoxális teljesítményének" keresztelték el. 23 Az elemzést ezután egy metodológiai felismeréssel egészítették ki: mivel Bergson filozófiai kinyilatkoztatása - vagyis az, hogy intuitív eljárással lehet megragadni az igazságot, a tartamot (durée), azonban ezt kifejezni csak közvetve lehetett - a narrációs teljesítmény csökkentéséhez vezet, ezért a tartam (durée) erejének kifejezéséhez „sanda" nyelvi és diszkurzív eszközöket kell alkalmaznia. Az önellentmondás abból fakad, hogy - mint már feljebb megállapítottuk - a diszkurzivitás eleve kizárja a tartalom intuitív megragadását. Bergson pedig éppen a diszkurzivitás eszközeivel kísérli meg érzékeltetni a tudat intuitív tartalmát. A Cossutta-féle kutatásnak nem volna igazán semmi jelentősége és elveszne a többi nyelvészeti elemzés között, ha nem utalna vissza a diszkurzivitás eljárásának vizsgálatával a spekulatív sémákra, az adott filozófiai írás jellegében felellhető rendező elvekre, a nyelv vázlatos formáira. Mint ismeretes, Bergson előszeretettel nyúl ezekhez az eszközökhöz. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy nincs is más lehetősége, hiszen amit ki akar fejezni, azt szavakkal közvetlenül leírni nem lehet. PS: „A jelen tanulmány egy olyan kérdés kibontására tesz kísérletet, amely Husserl és Bergson-ról szóló doktori disszertációm első fejezetében szerepel. Bergson írásai rendkívül alkalmasak arra, hogy a filozófiai diskurzus jellegzetességeit tetten érjük bennük és segítségükkel nyomon kövessük az értelemformálás folyamatát. Az értelem és kifejezésének eszközei között fennálló reduktív egymásrautaltságból kompromisszumos megoldások születnek. E megoldásokkal a cikk második részében, a következő számban fogunk foglalkozni. Jegyzetek 1 A gondolkodás történetében számos esetben előfordul, hogy a szerzők kísérletet tettek a spekulatív megismerés fajta (empirizmus, kriticizmus stb.), illetve modalitás (szcientista, spiritualista, ... stb.) szerinti tipizálásra. 2 Jacques Derrida Cogito et l'histoire de la folie L'écriture et la différence, Éditions du Seuil, Párizs, 1967; 51-97. o. 3 A „discursus" átvitt értelemben vitát, tárgyalást, beszédet jelent latinul. A diszkurzív karakter pedig a következtetéssel egy képzettől a következő képzetig előre haladó „értelemképzési" gyakorlatot jelenti. A diszkurzív eljárás az intuitív - vagyis az egy mozdulatban elvégzett megértés gyakorlata -, az értelmet egyszerre megragadó módszer ellentétjeként lehet meghatározni. 4 Gottlob Frege, a modern logika megalapítója, nevéhez fűződik a jel értelmi (Sinn) és jelentési (Bedeutung) síkjának megkülönböztetése. Gottlob Frege Die Grundlagen der Arithmetik, 1884 5 A „pragmatika" mint tudományos diszciplína, Ch. S. Peirce nyelvész és filozófus nevéhez fűződik, a tág értelemben vett nyelvi jel és felhasználója közötti kapcsolatot teszi kutatása tárgyává. A pragmatika a szemiotika (általános jelelmélet) részeként került bevezetésre a szintaktika (jelek egymáshoz fűződő viszonya) és a szemantika (a jelentés, illetve a jel által jelölt tárgy viszonya a jelhez) mellett. 6 Az ilyen „nehéz szövegek" bizonyos felületes nézőpontból ezoterikus és áttekinthetetlen narrációnak bizonyulnak, azonban ha nyelvezetüket és terminológiájukat közelebbről tanulmányozzuk, akkor hamar logikus belső szerkezetet és az egész művet összefogó gondolatsorokat fedezhetünk fel bennük.
